Az a baj a kibírhatatlan anyósokról szóló viccekkel, hogy kiderülhet róluk: igazak. Sőt az sem ritka, hogy valaki rádöbben: az ő esetében valójában az apósáról szólnak a tréfák…
Hiába a tavasz melengető napsugarai, a négy fal között szinte megfagy a levegő, ahogy szóba kerül Viki néni egy szem gyermekének házassága. Büszkeség helyett keserűség látszik az arcán.
– Szegény Karcsi! Nem mer panaszkodni, pedig nekem elmondhatná, kiönthetné a szívét. Hiszen a vak is látja, hogy a szerencsétlen milyen rosszul választott. Pedig finoman utaltam rá, hogy nem kéne elkapkodnia a nősülést, ismerje meg jobban azt a lányt, de olyan szerelmes volt, mint a nagyágyú. S mire észbe kaptam, már késő volt, ott masírozott azzal a kikent-kifent nővel az oldalán a Nászinduló taktusaira. Addig sem láttam túl gyakran a munkája miatt, de lassan ott tartunk, hogy ünnepekkor is csak egy képeslap vagy egy telefon jelzi: él még, és tudja, ki vagyok. Mindenről csak az a nő tehet – mondja, egyre jobban felhergelve önmagát. Majd felpattan, a komódhoz sietve a fiókba túr, s néhány fényképpel tér vissza.
– Nézze csak, milyen fess legény volt a fiam! Ma már reformételeken koplal, és olyan színeket párosít a ruhatárában, amiktől mindig is óva intettem. Csakhogy az a nő átvette az irányítást felette. Lehet, hogy ő harcra kész, de én győzelemre születtem. Küzdök érte, ahogy az unokámért is, aki majdnem Kevin lett. Még szerencse, hogy kiálltam érte, s bár nem sikerült elérnem, hogy apukám után ő is Gyula lehessen, de a Zsolt még így is jobb, mint az a hülye külföldi név!
S hogy mi a helyzet a túloldalon? A feleség, aki égre meredő tekintettel próbálja elfojtani szitkozódásait.
– Elegem van a mamából! Még a gyerekünk nevét is ő akarta meghatározni. Tiszta gyomorideg vagyok minden olyan családi esemény előtt, amikor átjön. Bármit teszek, csak kritizálni tud. Nem lesz ennek jó vége, nagyon nem.
Feloldható a konfliktus
„A szülők, illetve vejük és menyük konfliktusa mögött a versengéstől kezdve a bizalomhiányon át a személyes bizonytalanságig számos tényező húzódhat meg. Nem szabad elfelejteni, hogy az ilyen feszültségekhez két ember kell, akik nem megfelelő önértékelésükkel kölcsönösen hergelik egymást. S ez a két ember igen gyakran a szülő és gyermeke, akik közül az egyik képtelen elengedni a másikat. Sokszor egy anyukának vagy apukának idősebb korára csak a szülői szerep maradt, amihez foggal-körömmel ragaszkodva igyekszik elmarni a felnőtt gyermeke mellől mindenkit, aki veszélybe sodorhatja szülői státusát. A legtöbb esetben ugyanakkor az fedezhető fel, hogy valójában a gyermek még nem tudott vagy éppen nem akart leválni a szüleiről. Ha egy ilyen ember mellé egy önbizalomhiányos, szerelme szüleiről való érzelmi leválását kivárni képtelen személy kerül, az akár a végletekig gerjesztheti a feszültséget.”
„Létezik megoldás, ám ahhoz mindhárom résztvevő tudatos változása szükséges. A felnőtt gyermeknek ki kell lépnie a két tűz közé szorult állapotból, a felállított fontossági sorrendben pedig első helyre a házastársát, a második helyre pedig a szüleit helyezze. A házastárs részéről pedig a párja szüleiről való érzelmi leválási folyamata iránti türelem csodát tehet” – magyarázza Dr. Domján Mihály családterapeuta.
