A nyugati társadalmak többségében elhízással küszködik a lakosság nagy része. Diétázni divat, de vajon egészséges lehet-e az olyan étrend, amely az ember genetikai örökségéből következik, vagyis ugyanazt kell-e ennünk, mint kőkorszaki őseinknek?
A paleolit étrend néhány évvel ezelőtt forradalmasította az emberi táplálkozásról alkotott véleményünket. Miközben a konzervek, félkész termékek elárasztották a világot, a paleo-kúra hírnökei szerint a modern testi nyavalyák egyik fő okozója a tartósítószer. Ugyancsak tiltólistára került a cukor, a liszt, a kenyér és a tésztafélék, valamint a keményítő és az olyan ételek, mint a bab vagy a burgonya – utóbbi kettő az állítólag rendkívül káros keményítő miatt. De tartózkodni kellene a tehéntejtől és az abból készített termékektől is.
Nos, amint látszik, meglehetősen drasztikusan kell váltania annak, aki be kívánja tartani a szigorú előírásokat. A különleges étrend híveinek fő érve szerint a nyugati lakosság energiabevitelének legalább 70 százaléka olyan élelmiszerekből származik, amelyeket az ősember soha nem fogyasztott, és – érvelnek – éppen ez okozza az olyan népbetegségeket, mint a szív- és érrendszeri zavarok, a cukorbetegség és a rák is.
Visszatuszkolni a barlangokba?
A BBC nemrégiben több, úgynevezett evolúcióbiológusnak feltett két kérdést. Először: biológiailag azonosak vagyunk-e a barlangokban élő őseinkkel? Másodszor: van biztosíték arra, hogyha ugyanazt esszük, mint őseink, akkor az számunkra egészséges?
Mindkét kérdés teljesen jogos. Marlene Zuk, a Minnesotai Egyetem táplálkozástudósa egyenesen paleofantasztáknak nevezte mindazokat, akik – ahogyan ő mondta – az emberiséget vissza akarják tuszkolni a barlangokba. Szerinte az ember folyamatosan fejlődik, így senki sem állíthatja, hogy huszonötezer évvel ezelőtt élt elődünk szuperemberként egyfajta fejlődési csúcspontot jelentett.
A paleolit étrend atyja, dr. Loren Cordain azonban állítja: ma is kőkorszakiak vagyunk. Meggyőződéssel vallja, hogy „nincs varázsszer, csupán azokat az alapanyagokat kell magunkhoz venni, amelyekhez az emberi szervezet évmilliókon át alkalmazkodott”.
– Miért kellene nekünk ugyanazt ennünk, mint az őseinknek? – kontrázik Marlene Zuk, hozzátéve: különösen érthetetlen a paleoétrend szorgalmazása, ha arra gondolunk, hogy az ősember legfeljebb harminc-harmincöt évet élt, ma pedig a hetven évet is eléri az átlagéletkor.
Gyulladáscsökkentő ételek húsból
Miközben a vegetáriánusok megesküsznek arra, hogy a hús a legártalmasabb élelmiszer, addig a paleoétrend fő alapanyaga éppen a hús. Minél több, annál jobb, de lényeges, hogy a szárnyasoktól kezdve a halig mindenféle husi a tányérra kerüljön, továbbá, hogy köretként az ősember által is fogyasztott zöldségeket és gyümölcsöket együk.
A BBC kezdeményezésére önkéntes jelentkezőkkel hónapokon át vizsgálták, milyen hatással van a fogyni vágyókra a paleolit étrend. Nos, az első hetekben a kontrollcsoporthoz képest ez a tábor valóban jelentősebb súlytól szabadult meg, ám másfél hónap elteltével már nem volt különbség.
Az átálláshoz vasakarat kell
Idehaza Szendi Gábor pszichológus a paleolit étrend egyik apostola, aki könyvet is írt a témában. Állítja, néhány hét után energiaszintünk emelkedni fog, a mérgező anyagok kiürülésével élénkebbek leszünk, elmúlik a fáradékonyság, mindemellett a laboratóriumi eredményeink is jobbak lesznek.
Bár a közvélekedés szerint az átállás tudatosság, fegyelmezettség és vasakarat nélkül nem megy, Szendi Gábor szerint ha egy hagyományos szakácskönyvből kivennénk mindent, ami nem egyeztethető össze a paleolit követelményekkel, a fél terjedelem akkor is megmaradna; vagyis a szakember úgy véli, sokkal könnyebb áttérni a paleolit étrendre, mint gondolnánk. A fő érve: a mai nyugati étkezés gyulladásnövelő, míg a visszatéréssel az ősember által is fogyasztott alapanyagokhoz olyan táplálékokat vehetünk magunkhoz, amelyek gyulladáscsökkentők.
Lehet, hogy igaza van, ám a BBC vonatkozó írása úgy fejeződik be, hogy a brit szerkesztőség leírja: semminemű felelősséget nem vállal a cikkben leírt paleolit étrend követőinek egészségi állapotáért.
