Judit már nagyon bánja, hogy megszégyenítette a kislányát. Mások előtt nevette ki gyermekét, aki óvodástársát a szerelmének nevezte. Pedig már a kicsik számára is komoly dolog a szerelem.
Nevetünk a gyerekeken, amikor a szerelemről beszélnek, vagy cinkosan összekacsintunk és nyilvánosan tréfálkozunk róla. Pedig az ő életükben ez halálosan komoly. Lacika mindig húzgálja Kata haját? Vagy később, kisiskoláskorban úgy üti meg gyengéden, hogy a bimbózó mellét is érinti? Ez már a párkeresés – igaz, igen sajátos – gyermeki módja.
Az óvodában elég egy illat, ami emlékezteti őket az ellenkező nemű szülőre, vagy egy karaktervonás, ami vonzóvá teszi a kisfiúkat és a kislányokat egymás szemében. Később, a serdülőkorban már megmozdulnak a nemi hormonok. Sok szülő csak mosolyog ezen és legyint rá, pedig a kicsik érzéseit tiszteletben kell tartani. Akkor sem kell megbotránkozni, ha Sára az ólábú Danit ugráltatja, vagy Máté a szemüveges, duci Pannit piszkálja.
A szerelem már ebben az életkorban is vak. Néha már gyerekkorban is vannak elválaszthatatlan párok. Ebből még egyáltalán nem következik, hogy felnőve is a nőt és a férfit látják egymásban. Az, hogy a kicsi hetente váltogatja „szerelmeit”, szintén nem azt jelenti, hogy később hűtlen természetű lesz. A gyerekek ismerkednek az érzelmek világával és a nemi különbözőséggel, leteremteni, elítélni őket emiatt kifejezetten ártalmas.
Az sem elítélendő, ha egymás nemi szervei iránt érdeklődnek 3-6 éves korban: ez azt jelzi, hogy eljött a felvilágosítás ideje. Mindig arra kell válaszolni, amit a gyerek kérdez, ami érdekli, de arra őszintén, az életkorának megfelelő szavakkal úgy, hogy megértse. Az óvodáskori szerelmek és csalódások sokszor egész életünkre kihatnak.
Judit lánya már elmúlt húszéves, de máig felhánytorgatja édesanyjának, amit óvodás korában művelt vele. – Nórikám négy-öt évesen tündéri kislány volt. Hosszú szőke haj, kék szem, hamvas bőr… Az oviban egy csoportba került Barnikával, aki az utcánkban lakott. Mindig elmosolyodtam, ha rájuk néztem, és arra gondoltam, milyen szép pár lennének. Barni mindig Nórival akart játszani, de az én gyermekem nem igazán szívelte. Mégis a rokonságnak mindig eldicsekedtem, amikor vendégségbe jöttek hozzánk, hogy milyen édes kis pár ez a két gyerek. Nórikám ilyenkor morcosan karba tette a kezét és rám förmedt: utálom őt!
Nem is a szerelmem! Én persze csak nevettem. Amikor Nóri középiskolába került, megváltozott a viselkedése. Hiába kérdezgettem, nem mondta meg, mi bántja. Csak nemrég árulta el egy bizalmas beszélgetés során, hogy nagyon tetszett neki egy fiú az osztályból, aki rá sem hederített, de velem nem oszthatta ezt meg, mert korábban kiteregettem a magánéletét. Ma már tudom, hogy óriásit hibáztam. Egy ostoba tréfáért kockára tettem a lányom bizalmát.
Pedig kamaszkorban éppen a bizalmas szülő–gyermek kapcsolat a legfontosabb, mert ha ez megvan, sok bonyodalom elkerülhető. Segíteni ugyanis csak akkor tud a szülő, ha értesül a bajról, mégpedig nem úgy, hogy nyomozót játszik. A kamaszokban ellentétes érzelmek dúlnak: miközben szeretnének önállóak lenni, még nagy szükségük van arra a biztonságérzetre, amit a családjuk nyújt számukra. Sok fiatal éppen a családi érzelmi viharok miatt kezd túl korán szerelmi kapcsolatba, és valójában nem a fiú/lány tetszik neki, pusztán az otthon melegére vágyva menekül a másik karjaiba.
Ma egyébként is korábban kezdik a nemi életet a fiatalok, fölösleges ezen megbotránkozni. Inkább őszinte beszélgetésekkel kell felkészíteni őket arra a felelősségre, ami ezzel együtt jár. S erre csak akkor van mód, ha a bizalom a kamaszkor viharos időszakában is töretlen.
A szülő tízparancsolata
1. Soha ne kutasson a gyereke holmijai között!
2. Társaságban ne hozza szóba, milyen helyes a gyereke kis barátja!
3. Soha ne faggassa, megfogta-e már a párja a kezét, megcsókolta-e, eljutottak-e az ágyig!
4. Soha ne nevesse ki a gyereket azért, mert szerelmes!
5. Meséljen fiának, lányának a saját szerelmeiről és az apjához fűződő érzelmeiről.
6. Ne nevesse ki, ha kijelenti, hogy elvesz valakit feleségül vagy hozzámegy, bármilyen furcsának is találja!
7. Ne faggassa, ki tetszik neki. Tartsa tiszteletben a magánélethez való jogát!
8. Mindig őszintén, pironkodás nélkül válaszoljon a párkapcsolattal, nemiséggel kapcsolatos kérdéseire is, életkorának megfelelően!
9. Időben beszéljen gyermekével a fogamzásgátlásról, és ha igényli, segítsen neki a megfelelő eszköz beszerzésében!
10. Tartsa tiszteletben a választását minden életkorban!
A gyerekpszichológus - Tartsuk meg a kicsi titkait!
– Az a legfontosabb, hogy a szülő partner legyen, beszélgessen a gyermekével az őt foglalkoztató dolgokról. Soha ne mondja azt, hogy „te még nem lehetsz szerelmes, ráérsz még erre, nem neked való”. A gyerek számára az, amit érez, nagyon is fontos és valós. Jobb, ha a szülő biztatja a csemetéjét, hogy fogalmazza meg érzéseit, mondja el, miért tetszik neki a másik.
Oviskorban az utánzásról szól ez a történet is: a gyerek még nem a másik nemhez kötődik, csak azt csinálja, próbálgatja, amit otthon vagy az oviban, a környezetében lát. Kisiskolásként azután már jönnek a visszajelzések és a megbélyegzések: te szép vagy, te csúnya vagy, te szeplős vagy. A szülők nagy hibát követnek el, ha mások előtt dicsekszenek a gyerekkel, milyen szép kis párja van, vagy kigúnyolják, amiért szerelmes. A legjobb, ha a szülő meghallgatja a gyermekét, ösztönzi, hogy öntse ki a szívét bátran, de a titkát megtartja magának.
Így látja Joshi Bharat - Fontos tapasztalás
A gyerekszerelem létfontosságú. A kicsi először általában a szülőjébe vagy az óvó nénibe szerelmes, ami persze nem jó szó erre, ez a szoros érzelmi kötődés kifejeződése. Aztán a kisgyerek kezd nyitottá válni a külvilágra. Ilyenkor a szerelemnek nincs még szexuális tartalma, de az agy kezdi gyakorolni ennek az érzelemnek a megélését. Ugyanakkor ismerek olyan házaspárt, akik óvodás koruk óta együtt vannak.
Kamaszkorban egészen más a helyzet, akkor már a hormonok is dolgoznak. Én is voltam szerelmes az iskolában, de ez persze nem valódi párkapcsolat. A vonzerő működik, de nincs súlyos e világi tartalma, inkább a heves érzelem számít, semmint a személy.
Nem hiszem, hogy a szülőnek ezzel különösebb dolga lenne. Jó, ha van egy bizalmi viszony, és a gyerek beszámolhat fejlődésének ezekről a tapasztalatairól is.
Ha csalódott, meg kell őt vigasztalni, de sem a heves érzelmeknek, sem a csalódásoknak nem szabad túl nagy jelentőséget tulajdonítani. Ezek a személyiségfejlődés állomásai, amik fontosak a későbbi párválasztáshoz. Nem több, nem kevesebb.
Az iskola - Szabadosak lettek a lányok
Nagyot változott a világ az iskolákban, ma már egészen másként fejezik ki érzelmeiket a gyerekek, mint régen. Néhány éve még összegyűrt papírgalacsinok röpködtek az órán szerelmes üzenetekkel, ma SMS-ek mennek, sokszor arcpirító mondatokkal. Aggasztó, hogy már 6. osztályban vulgárisak az üzenetek, különösen a lányok váltak nagyon szabadossá. Úgy vélem, egy pedagógusnak mindig az életkornak megfelelően kell kezelnie a gyerekszerelmet.
Persze megszégyeníteni, a többiek előtt megalázni semmiképp sem szabad a gyerekeket. Ha a pedagógus olyasmit vesz észre, amiről úgy gondolja, meg kell a diákkal, esetleg a szülővel beszélnie, inkább négyszemközt kerít sort erre, az osztály előtt soha! Régebben még a 7. és a 8. osztályban volt felvilágosítóóra, most már hatodikban, miközben sok hatodikos fiú még a játékokkal van elfoglalva.
Mi elvétve, legfeljebb 7. és 8. osztályos tanulóknál látjuk, hogy egy fiú és egy lány megfogja egymás kezét. Legfeljebb egy-két párocska alakul ki, náluk még nem jellemző az együttjárás.
