Szerelmi életünkből úgy tűnik, mára kiveszett a küzdőszellem. Almási Kitti pszichológussal a kapcsolatok válságainak okairól, a belső vívódásokról, a megalkuvásokról, a felszínességről és a megoldáshoz vezető lehetséges utakról beszélgettünk.
Tényleg csak két év felhőtlen boldogság jár nekünk, mielőtt a párkapcsolatunkból elmúlna a szerelem és kihunyna belőlünk a szenvedély tüze?
Én ezt a beszámolók alapján még előbbre is tenném, úgy egy, talán másfél-két évre, amiben már benne van az együtt élés is. Az idealizált kép ez idő alatt halványul, már nem akarunk mindenáron tetszeni a párunknak, már reális kép alakul ki bennünk a másikról. Rutincselekvések viszik előre a napot, hisz úgy érezzük, a másik ott van, nem kell már érte küzdeni. Valamilyen szinten akár csalódást okozunk a párunknak az elvárásaihoz képest.
Sokszor érezzük, hogy baj van, de nagyon nehéz a társunk szemébe mondani: boldogtalan vagyok. Hogyan kezdjünk neki a „nagy beszélgetésnek”?
Semmiképp se úgy, hogy azzal indítanak, boldogtalanok. Nyilván elkezdeni a legnehezebb, de muszáj beszélni a problémákról. A párok nagyon rosszul kommunikálnak egymással. A lényeg, hogy ne csak kritizáljanak, hanem dicsérjenek is. Biztosítsák a másikat az érzéseikről. Mondják ki, hogy „szeretlek és tudom, hogy nehéz neked, mikor én ezt és azt csinálom, de nekem pedig az a nehéz, mikor te… Én ezekben a szituációkban érzem rosszul magam.” Próbálják együttműködésre késztetni a párjukat, és törekedjenek több időt egymás társaságában eltölteni. Csináljanak olyan programokat, ahol mindketten jól érzik magukat, akár együtt, akár külön-külön is.
Első körben a szerelmi életünk nehézségeit nem szakemberrel, hanem a barátnőkkel, barátokkal osztjuk meg. Hol van az a pont, mikor az ő tanácsaik helyett ideje szakszerű segítséget kérnünk?
A tanács azért nem jó, mert olyankor az illető a saját érzéseiről beszél, azt adja át. Arról, hogy ő mit tenne hasonló szituációban. Ráadásul az egyik fél felé elfogultabban áll, miközben a történteket csak egy oldalról ismeri. A tanácsok veszélyesek és a legtöbbször hasztalanok. Segítséget pedig akkor érdemes kérni, mikor önerőből már nem tudnak továbblépni egy helyzetből, mikor már végigpróbálták a rendelkezésükre álló repertoárt. Ha a gyerekgondozás, a háztartás és a munkavégzés is megsínyli a történteket, és a kialakult élethelyzet hosszabb távon már vihetetlenné válik, ideje elszánni magukat a döntésre.
Tegyük fel, segítséget kértünk, rendbe tettük a dolgainkat. Egy hatalmas érzelmi törést követően a megfoltozgatott kapcsolatra milyen jövő vár?
Ha sikerül eljutni A-ból B-be, akkor erősebbé válik a kötelék, mint előtte volt. A feleket összekovácsolják a történtek, megszenvednek a boldogságért, ragaszkodnak egymáshoz. A legtöbben abszolút újrakezdésnek tekintik a kibékülést és egy magasabb szinten kezdik újra a kapcsolatukat. Bevallják, hogy szörnyű volt, ami történt, de a végeredmény miatt mégis jól jönnek ki a szituációból.
Általában a nők vagy a férfiak kérik először a pszichológus segítségét?
Inkább azt mondanám, hogy a sértett fél az, aki jelentkezik. Az, aki jobban szenved a kialakult helyzet miatt. Rengeteg pár fordult már meg nálam. Régebben a nők voltak a nyitottabbak, a férfiak az ellenállóbbak, de már ez sem jellemző. A férfiak általában akkor jönnek hozzám, ha megcsalták a párjukat, megbánták a félrelépést, lelkiismeret-furdalásuk van, és már mindent megtennének a kedvesük visszahódításáért. Egyedül azonban nem tudják kiengesztelni a társukat, erőn felül harcolnak, és bár a megsértett fél is békülni akar, nem találják a közös nevezőt.
Szóba került a megcsalás. Ez a legfőbb párkapcsolati nehézség?
Igen, a hűtlenség, ami akkor is megtörténik, ha az illető valójában szereti a párját, és nem akarja elhagyni. A szexuális élet egy idő után ellaposodik, és a megcsalók így pótolják a szükségleteiket. A hirtelen kapott szenvedélyt választják, aztán lelkiismeret-furdalásuk van.
És mi a helyzet az agresszióval? Rengeteg nő éli félelemben a mindennapjait.
Bár jóval gyakoribb, de nem csak a férfiak verik a nőket. A nők is meglepően gyakran emelnek kezet a párjukra. A kapcsolatokban valóban gyakran előfordul az agresszió, de sajnos ezeknek csak minimális része derül ki. A legtöbbször a felek mélyen hallgatnak a történtekről, így azok rejtve maradnak a családtagok, a barátok és a kollégák előtt. Az áldozat szégyelli magát. Azonban nem csak fizikai terror létezik. Az lehet szexuális, lelki, anyagi, verbális és egzisztenciális is. Sokszor a sértett fél attól retteg, hogy a párja botrányt csinál a munkahelyén, az iskolában, óvodában vagy akár az utcán is.
Egy gyerek képes megmenteni a válságban lévő kapcsolatot?
Régen sem működött az, mikor a párok ragasztóanyagnak használták a gyereket, most sem működik. Az utódvállalás már akkor is próba elé állítja a leendő szülőket, ha vágyott és tervezett gyermekről van szó. A várandósság, a szülés és az azt követő időszak sajnos a statisztikák szerint is egy olyan időszak, amikor gyakoribb a megcsalás, hisz csökken a párok egymással töltött ideje, annak a milyensége és megváltozik a szexuális élet is.
Miért van az, hogy nem harcolunk kitartóan a szerelmünkért, hanem ha szomorúan is, de inkább továbbállunk?
Átalakulóban van a párkapcsolat fogalma. Napjainkra jellemzőek a rövid időre szóló elkötelezettségek. Az emberek már egy kapcsolat elején számolnak azzal, hogy bármi történhet velük, ami miatt nem együtt fogják leélni az életüket. Amikor rájuk tör a reménytelenség érzése, akkor bátrabban továbblépnek, mert nagyon hamar új kapcsolatra lehet szert tenni. Az internet segítségével akár rövid idő alatt is elmélyülhet egy ismeretség, így nagyon könnyű átmeneti társat találni, ezért probléma esetén sokan egyszerűen továbbállnak. Úgy érzik, amit aktuálisan kapnak, az itt és most megfelelő a számukra. Természetesen ezek a döntések életkortól és társadalmi helyzettől is nagyban függnek.
Naponta átéli pácienseivel azok magánéleti kríziseit. Az ő gondjaik mennyire befolyásolják önt magánemberként?
Nem tagadom, vannak nehéz pillanatok, de összességében ez egy igazán felemelő, izgalmas munka. Nagy tanulság számomra minden eset és ezek óhatatlanul hatnak rám. A meghallgatott történetek sok mindenben késztettek módosításra, nagyobb odafigyelésre a párkapcsolatomban, a barátságaimban és abban, ahogy az egész életemet élem.
