Kíváncsi, hogyan él egy egyedülálló nő? Mi a véleménye a férfiakról, a szingliségről? Vámos Erika, a TV2 műsorvezetője őszintén osztja meg gondolatait.
A legfurcsább jelenség, amit mostanában megtapasztaltam, hogy többes számban beszélnek hozzám az emberek. Például: hova mentek nyaralni?, vagy néztétek este a tévében?, de a legjobb a gyertek el egyszer hozzánk!
Fogalmam sincs, hogy lehet ez utóbbira udvariasan válaszolni, visszakérdezni, hogy biztosan ne tűnjek otrombának. Ami elsőre kikívánkozik belőlem – kik? – általában nem arat osztatlan sikert, mert azt a választ kapom: hát ti. Ilyenkor próbálkoztam az egyedül vagyok és a nincs párom válasszal is, de ezek olyan szánakozó vagy ijedt tekinteteket váltanak ki az emberekből, amitől én kezdem őket megnyugtatni.
A legnyomorultabb, amikor belekezdenek abba, hogy: de miért? Egy ilyen szép lánynak... hát ne csináld, hogy lehet? Ezt fokozni úgy lehet, ha a falubeli bolt kellős közepén kezdi el a nagyhangú szomszéd néni, miközben egyre többen gyűlnek körénk jól megnézni engem, aki ilyeneket csinál.
Tegnap beszélgettem egy nagyon kedves hölggyel, akivel miután szokás szerint lezavartuk a gyertek el hozzánk-egyedül vagyok-miért-nem tudom-furcsák ezek a mai férfiak párbeszédet, megtudtam, hogy huszonhét évvel ezelőtt, 19 évesen ment férjhez, el sem tudja képzelni az életemet, mert az ő utcájukban mindenkinek van férje.
Szerintem viszont sok nő, pont a fent felsorolt vélemények és presszió hatására megy inkább férjhez. Majd ezzel beteljesítve a ki nem mondott társadalmi elvárásokat, esetleg gyerekeket szül, hiszen a mikor jön a baba? és a miért nem? körök is nagyon fárasztóak lehetnek.
A magyarországi statisztikák szerint a megkötött házasságok hatvan százaléka válással végződik. Csonka családokat, ide-oda csapódó gyermekeket látok magam körül. Ám egyiküket sem állítom meg az utcán, hogy kikerekedett szemmel, a kérdéseimet nagy hangon nekik szegezve szembesítsem őket azzal, hogy ezt a helyzetet én nem értem, és szerintem nem is helyes.
Hiszen tudom, hogy ahány élet, annyi sors, annyi jó vagy rossz döntés, annyi kompromisszum van minden mögött, hogy még csak felszínesen sem szabad megítélni.
