A hónap végén már sokkal jobban odafigyelünk arra, hány darab kiflit vagy mennyi kenyeret veszünk. Így az is lényeges, hogy a megvásárolt pékáru minél tovább friss és ehető maradjon. Havi szinten akár ezreseket spórolhat néhány praktikus ötlettel.
Lehajtható ajtajú kenyértartóban, nejlonzacskóban vagy éppen csinos vászonzsákban tartjuk a kenyeret, védve azt a kiszáradástól. A legjobb helyen azonban egy kerámia tartóban van, ebben marad a legjobb állaga a pékárunak. Ha van egy nem túl gyakran használt, légmentesen zárható pecsenyesütő tálunk, fogjuk be azt kenyértartónak!
Ha több kenyerünk van annál, amit megeszünk, szeleteljük fel, rakjuk azokat adagonként zacskóba, és tegyük a mélyhűtőbe. Evés előtt csomagoljuk ki, és olvasszuk fel a kenyérpirítóban!
Aki kenyértartóban tárolja a pék-árut, az helyezzen mellé egy megmosott és megtörölgetett zellergumót, ennek segítségével az tovább marad friss.
Ha már megszáradt
A száradásnak indult, de még valamennyire összenyomható zsemlét és kiflit húzza egy kés élére, majd a gázrózsa lángja fölé tartva pirítsa meg kissé! Olyan lesz, mintha most vették volna ki frissen a sütőből.
A száraz kenyeret burkoljuk egy nedves konyharuhába, tegyük pár órára a hűtőszekrénybe, majd evés előtt tegyük a legkisebb hőfokra állított sütőbe öt percre!
Aki azonnal szeretne enni a már megszáradt kenyérből, az kenje be azt kb. egy teáskanálnyi vízzel, rakja papírzacskóba vagy csomagolja sütőpapírba, és tegye a 180 fokra előmelegített sütőbe tíz percre.
A már ehetetlenre száradt, de nem penészes pékárut reszeljük le zsemlemorzsának. De fel is vághatjuk azt apró kockákra, megpirítva kiváló levesbetét lesz belőle.
