Lehajtható ajtajú kenyértartóban, nejlonzacskóban vagy éppen csinos vászonzsákban tartjuk a kenyeret, védve azt a kiszáradástól. A legjobb helyen azonban egy kerámia tartóban van, ebben marad a legjobb állaga a pékárunak. Ha van egy nem túl gyakran használt, légmentesen zárható pecsenyesütő tálunk, fogjuk be azt kenyértartónak!
Ha több kenyerünk van annál, amit megeszünk, szeleteljük fel, rakjuk azokat adagonként zacskóba, és tegyük a mélyhűtőbe. Evés előtt csomagoljuk ki, és olvasszuk fel a kenyérpirítóban!
Aki kenyértartóban tárolja a pék-árut, az helyezzen mellé egy megmosott és megtörölgetett zellergumót, ennek segítségével az tovább marad friss.
Ha már megszáradt
A száradásnak indult, de még valamennyire összenyomható zsemlét és kiflit húzza egy kés élére, majd a gázrózsa lángja fölé tartva pirítsa meg kissé! Olyan lesz, mintha most vették volna ki frissen a sütőből.
A száraz kenyeret burkoljuk egy nedves konyharuhába, tegyük pár órára a hűtőszekrénybe, majd evés előtt tegyük a legkisebb hőfokra állított sütőbe öt percre!
Aki azonnal szeretne enni a már megszáradt kenyérből, az kenje be azt kb. egy teáskanálnyi vízzel, rakja papírzacskóba vagy csomagolja sütőpapírba, és tegye a 180 fokra előmelegített sütőbe tíz percre.
A már ehetetlenre száradt, de nem penészes pékárut reszeljük le zsemlemorzsának. De fel is vághatjuk azt apró kockákra, megpirítva kiváló levesbetét lesz belőle.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.