Egyre gyakoribb a gyerekcsoportok között – legyen szó osztályról vagy lakóhelyi közösségről –, hogy az egyik tag előbb a társaság „fejére nő”, majd a többieket – főként lelki terror alkalmazásával – az irányítása alá vonja. Ezekről a csatározásokról kérdeztük Jamnik Judit mentálhigiénés szakembert, aki önkéntesként – azaz mindennemű ellenszolgáltatás nélkül – kéthetenként állandó rovattal is jelentkezik a Borsban.
– Kultúránkban többnyire elfogadott, hogy a gyerekek között a hatalmi harcok olykor kegyetlenné válnak, erről szól A Pál utcai fiúk című Molnár Ferenc-regény is. Ez a fajta viselkedés eddig elsősorban a lakóhelyi „bandákban” volt jellemző. Sajnos manapság az iskolákban is megszaporodott ez a jelenség. Ennek egyik oka, hogy nagyon nagy a szakadék a szocializációs és kulturális neveltetésben. Ez nem függ össze azzal, hogy anyagilag jobb családban nevelkedô vagy szegény család gyermekéből válik „terrorista”. Az a gyermek, aki nem kap megfelelő kedvességet, szeretetet, nem tudja, hogy számíthat-e szüleire, tanáraira, biztonságban van-e, hajlamosabb az ilyen viselkedésre. Ugyanakkor ha nem állítanak elé számon kérhető követelményeket, nincsenek szabályok, akkor nem tudja, hol a határ. Tehát félelemből lesz agresszorrá.
Fiúk vagy lányok közt több a mini agresszor?
Igazából nem tudni, hogy melyik nem képviselteti magát nagyobb számban, de az tény, hogy a lányok is nagyon kegyetlenek tudnak lenni magukkal és társaikkal is.
Úgy tudni, hogy az „elnyomott” gyerekek viszonylag ritkán szólnak a szüleiknek, avagy más felnőttnek még akkor is, ha már rettegnek egy társuktól, és inkább engedelmeskednek a „bandavezérnek”. Igaz ez?
Az elnyomott, megfélemlített gyerekek hallgatnak, hiszen félnek. Ezért tudnak uralkodni az elnyomók. Az áldozat szerepében lévő gyermek személyiségében a bátorságot, az agresszivitást kell megerősítenünk. Megdicsérjük szerénységéért, de bátorítjuk, hogy elérje a célját.
Miből veheti észre a szülő, ha a gyermeke áldozattá, illetve miből, ha agresszívvé, diktátorrá válik?
Magatartásváltozásból és testi-lelki tünetekből vehetjük észre, ha áldozat, avagy diktátor lett a gyermekünk. Mint ahogyan említettem, mind a két szerepet a félelem alakítja, ezért a szorongás tüneteit fogják hordozni. Nehéz észrevenni ezt a változást, mert legtöbbször a kiskamasz-, illetve a kamaszkorral jelenik meg, s ilyenkor egyébként is nagyon nehéz a változásokat tolerálni.
Az azonban elmondható, hogy legtöbbször a beilleszkedés nehézségeivel is összefügg, ám mire a szülő észreveszi mindezt, a gyermeke viselkedése rendszerint már szélsőségesbe csap át. Ám ha mindig nyitottak, érdeklődőek vagyunk gyerekünkkel, s időt szakítunk meghallgatni őt, akkor mindez nem fordulhat elő.
A fiatalok szerint a legtöbb ifjú agresszor az internetes közösségi oldalakat is felhasználja arra, hogy sakkban, szinte folyamatos ellenőrzés alatt tartsa a „barátait” a virtuális világban is. Mit tehet a szülő ezeken az internetes felületeken, s hogyan szabályozza, vezesse helyes irányba a gyermek számítógép-használási szokásait?
Általában egy-egy úgynevezett „megosztás” hívja fel a figyelmet, hogy furcsa, nem megszokott kommunikáció zajlik. Ebben az esetben megkérdezzük a gyerekünket, mi is ez, kik vannak itt, honnan ismeri őket, mi történt, hogy ilyen tartalmú a megosztás. Amennyiben a szülő számára ismeretlenek az így kommunikáló gyerekek, informálódni kell róluk, s a szüleikről. Természetesen nemcsak a szülő és a tanár felelős ezekért a tettekért, hanem a passzív „nézőközönség” is. A passzivitás ellenszereként ébresszük fel a gyerekekben a vágyat a hősies viselkedésre, vagyis hogy merjenek fellépni, védjék meg a társaikat. Erősítsük bennük azt a tudatot, hogy a gyengébben segíteni jó, s tulajdonképpen ez tesz erőssé.
Leginkább milyen személyiségű gyerekekre jellemző, hogy elnyomóvá, illetve elnyomottá válnak?
A túlzottan védelmezett gyermekből gyakran válik áldozat. A példaadás nagyon fontos. Akkor tudjuk elkerülni, hogy áldozati szerepbe kerüljön, ha egészségesen magabiztos személlyé igyekszünk nevelni.
Mit javasol azoknak a szülőknek, akiknek a gyermeke akár az elnyomó, akár az elnyomott szerepébe került?
Magabiztos gyerekeket úgy tudunk nevelni, ha figyelünk az igényeikre, a változásokat fokozatosan készítjük elő számukra, s a hibáikat szeretettel korrigáljuk. Meg kell tanítanunk arra, hogy merjen új dolgokat kipróbálni. Ehhez bátorítani, biztatni szükséges. Fontos ugyanakkor tudatosítani a gyerekben a szenvedés szükségességét, értékét, s hogy sokszor gondokkal is szembe kell néznünk életünk folyamán. A konfliktusok az élet velejárói, amelyeket meg lehet és meg is kell oldani.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.