A dadogás nem rontja a gyermek fejlődését és viselkedését, sőt még javíthatja is a nyelvi készségeit. Az alábbiakban összefoglaljuk, mi a teendő, ha azt vesszük észre: a csemeténk kényszeres szótagismétléssel birkózik.
A dadogás kialakulása viszonylag gyakori, s a szülők nagyon sokat tehetnek azért, hogy megszűnjön, sőt addig se okozzon problémát a tanulásban és az óvodai, iskolai beilleszkedésben.
Egy friss – a melbourne-i Murdoch Gyermekek Kutatóintézetben végzett – kutatásból ráadásul az is kiderült: a dadogó gyermekek mintegy 5,5 százalékkal rendre magasabb eredményt érnek el a nem szóbeli nyelvi teszteken, mint nem dadogó társaik. S ez az idegen nyelvekre is vonatkozik! Vagyis lényegesen ügyesebben igazodnak el azok nyelvtanában, mondatépítésében, szókészletében is.
Ez a képesség nem vész el akkor sem, ha a dadogást már sikerrel száműztük.
Lássuk, mit tanácsolnak azoknak a szülőknek, akik arra lesznek figyelmesek, hogy a csak nemrégiben beszélni tanult gyerekük egyszer csak dadogni kezd!
1. Természetesen az első és a legfontosabb a türelem. Ne sürgessük, s főleg ne fenyegessük a gyereket azzal, hogy a többiek majd kicsúfolják, ha így beszél.
2. Fontos, hogy a szülők, illetve a családi környezet a lehető legszebben artikulálva – de nem természetellenesen affektálva – fejezze ki magát. Ez sokat segít a srácoknak abban, hogy tiszta képük legyen a jól érthető beszédről.
3. A korosztálynak meglelő versek, énekek tanulása szintén segít föloldani a beszédhez esetlegesen társuló lelki görcsöket.
4. Hasznos, ha valamilyen egyszerű fúvós hangszeren játszik a gyerek, például sípon, furulyán vagy szájharmonikán.
5. A dadogást kimondottan csökkenti, ha az egyén sokat beszélget társaságban, több ember előtt. Ugyanezen oknál fogva hasznosak a szerepjátékok is.
6. A dadogás hátterében több tényező is állhat. Amennyiben minden szülői igyekezet ellenére nem javul a helyzet, tanácsos fölkeresni a gyermekorvost, aki el tudja dönteni, hogy logopédusra, pszichológusra, avagy mindkettőre szüksége van-e a gyermeknek.
