Pecázzon Harald király kedvenc taván!

Ahhoz, hogy a 604 méter magas Preikestolen (Prédikálószék) asztallap alakú sziklájáról a mélybe nézve csodálhassuk meg a Lysefjord sötétkék vizét, Dél-Norvégia fővárosába, Stavangerbe kell utaznunk. (Budapestről oslói vagy koppenhágai átszállással repülőgépen érhető el a legkönnyebben az ország olajvárosa.)

A sziklához úgy juthatunk el, ha Stavanger kikötőjében kompra szállunk és Tauban hagyjuk el a fedélzetet. Majd’ negyedórás autózással vagy buszozással érünk egy parkolóba, ahonnan megindul a sziklára felfelé vezető út. A helyiek könnyű sétának tartják, ám a valóságban négyórás kimerítő felfelé mászás következik.

A négy nagy emelkedővel tarkított út végén ott állhatunk a lapos kőlapon, s méltán érezhetjük azt, hogy a világ tetejére érkeztünk, ahol lapos kúszásban egészen a kő széléig merészkedhetünk. Döbbenetes látvány; az életben egyszer ezt látni kell! A kövekkel borított meredek ösvényeken olykor csúszva, máskor ágakba kapaszkodva jutunk vissza a kiindulási ponthoz.

Aki bálnák társaságára vágyik, az egy nagy ugrással érkezzen meg Norvégia legcsodálatosabb szigetcsoportjára, a Lofoten-szigetekre, melynek két kapuja van. Délen Bodø, keleten pedig Harads városa. Előbbiből gyorshajóval, utóbbiból autóbusszal vagy gépkocsival érhetünk el a szigetekre, ahol Andenes kisvárosa lesz a célpontunk.

Itt működik Norvégia első számú bálnafigyelő központja, amely úgy reklámozza magát, hogy a hajókra szálló emlősfotósok száz százalékosan látnak majd bálnát a tengerben. Igen ám, de nem mindegy, hogyan. Ha a hatalmas lényt vidám kedvében érjük, képes óriási víz feletti ugrásokra. Ha azonban rosszabb pillanatában találjuk őket, akkor örüljünk annak, ha az uszonyát vagy a hátát megmutatja nekünk.

A tengerben úszkáló bálnák fényképezéséhez módfelett sok türelemre és hatalmas szerencsére van szükség.