Hirtelen rosszullét, hideg veríték, heves szívverés – a pánikroham sajnos lesben áll, s bármikor rátörhet az arra érzékenyekre. A krízishelyzet váratlanul érkezhet, de persze léteznek szituációk, melyek különösen kedveznek a rohamoknak.
Nagy tömegben, zárt térben, piacon, bevásárlóközpontban egy pillanat alatt lehet baj, de nyugalom: a lényeg, hogy tudjuk, nem vagyunk egyedül, számtalan ember szenved ebben a betegségben. Jó hír, hogy mindez még súlyos esetben is kezelhető. Lássunk néhány jó tanácsot, hogyan vehetjük elejét a problémának, annál is inkább, mivel a modernnek nevezett társadalmakban – így hazánkban is – mind többeket kínoz ez a kíméletlen lelki nyavalya.
Amikor kalapál a szív…
A pánikroham látszólag a semmiből, mindenféle előzmény nélkül tör rá az emberre, ám a baj mögött rendszerint egy korábbi trauma áll. A tünetek kifejezetten ijesztőek lehetnek: egyszerre elhagyja az embert az ereje, remegni kezd, elsápad, izzad, esetleg fuldoklik is. A pánikroham áldozata gyakran úgy érzi, infarktusa van, és képes is hasonló tüneteket produkálni. A szív oly hevesen ver, hogy az áldozatnak konkrétan halálfélelme van.
Aki érzékenyebb az átlagnál, jobban ki van téve a pánikrohamoknak, a szakértők szerint gyakran olyan személyek esnek áldozatul, akik gyerekkorukban nem tanulták meg kezelni a hirtelen, heves hangulatváltozásokat. A pánik hátterében általában mindig valamilyen intenzív – magán-életi vagy munkahelyi – stresszhatás áll. Sokszor azonban nem a krízises periódusban jelentkezik, hanem éppen utána, mikor az érintett úgy hiszi, hogy már túltette magát a problémán.
A mindennapok súlya
A pánikroham a szervezet és az idegrendszer egyfajta vészjelzése, éppen ezért tanácsos nagyon komolyan venni – no persze anélkül, hogy elveszítenénk a fejünket, szívbetegnek, avagy „hibbantnak” állítanánk be magunkat. A jelzés arra figyelmeztet, hogy a mindennapok olyan súllyal nehezednek a vállunkra, ami meghaladja az érzelmi kapacitásunkat. A pánikbeteg valódi traumát él át. „Miért éppen velem történik mindez? Beteg vagyok?” – teszik fel önmaguknak a kérdést az aggodalmaskodó érintettek.
A nyugtalanító kérdések aztán apránként beköltöznek a tudatba, s folyamatosan aggasztják a tünetek elszenvedőjét, akinél ezért betegségtudat alakulhat ki. A pánikbetegségben szenvedő kerülni kezdi a nyilvános helyeket, ahol nagyobb a kockázata egy újabb traumának, ez az úgynevezett agorafóbia, amiért a társasági élet a minimumra csökken, színházba, moziba, de még nagyobb bevásárlóközpontba sem jár az, akit ez a lelki nyavalya kínoz.
Nézzen szembe vele!
A pánikbetegség elleni gyógyszerek leginkább nyugtató, antidepresszáns jellegűek, a hullámzó érzelmek stabilizálását szolgálják, de nem mindig elég hatékonyak. Gyakran szükség lehet úgynevezett kognitív viselkedésterápiára, ahol szakértő pszichológus vagy pszichiáter segít abban, hogyan tanuljunk meg szembenézni a félelmeinkkel, hogy végül felülkerekedhessünk rajtuk.
Testmozgás és nyugalom
Minden, az érzelmeket stabilizáló tevékenység jótékony hatású. A sport, a fizikai aktivitás, a relaxáció vagy akár a meditáció is mind segít a stressz leküzdésében. Fontos, hogy elfogadjuk az érzelmi kiszolgáltatottságunk tényét – csakúgy, mint a leszokott dohányos, vagy a gyógyult alkoholista. Meg kell barátkoznunk a gondolattal, hogy abban a tudatban éljünk: volt pánikbeteg vagyok, aki kerüli a stresszhelyzeteket, és semmiképpen nem hagyja el magát.
