A szakemberek a kisbaba szempontjából lelkileg és ortopédiailag is kitűnőnek tartják a hordozást, a legtöbb anyuka mégis inkább a babakocsit választja. Összeállításunkban ennek okát, illetve a két módszer előnyeit és hátrányait kutatjuk.
A kisgyermekes szülőknek most végre lehetőségük van naponta több órát is eltölteni a szabadban. Természetesen a srácukkal, akit viszont valahogyan vinniük kell. De hogyan, és miben is?
Magzatpózban tart a hordozókendő
Vannak anyukák, akik az ősi kultúrák mintájára kendőben kötik magukra a gyermeküket.
– A hordozókendőben a magzati pózhoz hasonló testhelyzetben van a baba, és a csípőízületének is jót tesz a széles terpesz – vázolja e módszer előnyeit Kerekes Éva gyermekortopéd szakorvos.
– A piciket többnyire elöl hordozzuk, így a mellkasunkhoz tudnak bújni, és vissza tudnak vonulni a kendőbe. Ők még inkább ezt igénylik, és persze az anya vagy az apa, illetve a kendő nyújtotta biztonságot, ringató mozgást. A kendőben akár még szoptathat is a mama. Az örökmozgó, kúszó-mászónak is fontos lehet néha a kendőben megpihenni, ha ott föltöltekezett, szívesen játszik kicsit, aztán megint a szülőhöz bújik – teszi hozzá Sződy Judit pszichológus. – A közhiedelemmel ellentétben a hordozással nem kapatjuk el, nem kényeztetjük el a gyereket, hanem egy ősi, valós igényét szolgáljuk ki.
A kendőt viszont meg is kell tanulni használni: egy hordozós tanfolyamon pár óra alatt, vagy akár egy-egy internetes videó segítségével el lehet sajátítani a kötéseket.
Faék egyszerűségű a csatos hordozó
– Sok anyuka fél a kendő megkötésétől, bonyolultnak tartja. Ezért inkább a kompaktabb megoldásokat keresik, mint például a bebújós, úgynevezett mei tai, avagy a csatos hordozó – véli Vida Ágnes babapszichológus. – Lelki szempontból ezek is ugyanolyan jók, mint a hordozókendők. Nem mellékesen pedig – tesszük hozzá – jóval egyszerűbb őket felvenni. Ezeket azonban már nagyobb babáknak ajánlják: a mei tai 3–4 hónapos kortól, a csatos hordozóba pedig azután érdemes tenni a babát, hogy már mászni kezdett.
– A mei tai nem támasztja meg annyira a babát, mint a kendő, ezért fontos, hogy már tudja tartani a fejét, amikor belekerül. A csatos hordozóban a megfelelő terpeszt nehéz kivitelezni – fejtegeti Mády Anna hordozási tanácsadó. – A legfontosabb azonban az, hogy ne keverjük össze őket a legtöbb bababoltban kapható kenguruval. Ezek ugyanis kifejezetten károsak a gyerek számára, főleg akkor, ha kifele csatolják fel, tehát nem a feje, hanem a háta ér az anyukához. Aki hordozni szeretne, inkább járjon egy kicsit utána, hogy a legegészségesebb megoldást találja meg a gyermekének.
Ülő vagy fekvő babakocsi
Sok anyukában fel sem merül a hordozás gondolata, inkább a babakocsira esküsznek.
– Alig egy-két hordozós anyuka van a körzetemben, a többiek inkább babakocsiznak – mondja Ungi Györgyné védőnő. – Ennek oka szerintem igen egyszerű: a babakelengye összeállításánál legtöbben automatikusan babakocsit vesznek, főleg az első gyereknél. Egy jó babakocsi már-már presztízskérdés. Ezután már nem szívesen ruháznak be hordozókendőbe. Főleg, hogy abba nem csak egyszerűen bele kell tenni a gyereket, hanem meg is kell tanulni használni azt. Ám a babakocsinál is vannak szabályok: Kerekes Éva az első négy hónapban szigorúan csak vízszintesen ajánlja használatát, s csak utána engedné megdönteni egy kicsit. Ülő pozícióba pedig csak a már önállóan felülni tudó gyermekeket tenné.
Praktikus szempontok
A szakemberek szerint mindkét módszernek van létjogosultsága. Azt ajánlják, aki teheti, próbálja ki mindkettőt. A hordozás főleg a tömegközlekedésben és terepen, például erdei sétáknál, bevásárlásnál ajánlott. Sétálni szerető, ám hosszabb távokat még nem bíró gyereknél is egyszerűbb megoldás: amíg a saját lábán jön, addig nem kell az üres babakocsit tologatni, ha elfárad, akkor pedig pillanatok alatt megpihenhet a hordozóban.
