Gyorsan tönkreteszi a munkahelyi légkört egy bosszantó kolléga. Mivel a dolgozók idejük nagy részét a munkatársak között töltik, érdemes megtanulniuk néhány praktikát, amivel leállíthatják a kellemetlenkedőt, vagy legalább elviselhetőbbé teszik ténykedését.
Munkatársainkkal általában több időt töltünk, mint családtagjainkkal. Van, hogy ez az idő egy egészen kicsit, pár négyzetméteres üzletben vagy irodában telik, így még nyomasztóbbá válik a kellemetlenkedő jelenléte. De még egy tágas teremben is könnyen tönkreteszi a napunkat, ha számunkra elviselhetetlenül viselkedik egyik kollégánk. Szerencsére azonban van ellenszer a legtöbb irritáló viselkedéstípusra.
Az iszap
A legrosszabb fajta kolléga. Lehúzza a hangulatunkat még akkor is, ha meg sem szólal, ha nem jön a közelünkbe, csak látjuk őt. Árad belőle a rosszindulat a rangban alatta lévő kollégák felé, a főnökeinek azonban bőszen bólogat még a legrosszabb döntésekre is. Intrikákat sző, feszültséget szít a kollégák között, a munkában nem lehet rá számítani. Figyelem, nagyon veszélyes!
Tipp: sok mindent nem tehetünk ellene, tartsuk tőle a lehető legnagyobb távolságot! Ha már nagy károkat okozott a kollektívában, akkor inkább beszéljünk főnökünkkel az ügyében.
A panaszkodó
Azt állítja magáról, hogy o alapjában jó kedélyű, csak éppen most nem, mert: hétfő van, túl sok a munkája, túl kevés a munkája, túl kevés pénze van, felbosszantotta a gyereke, stb… A panaszáradata beterít mindenkit, elrontja ami napunkat is, de lehetetlen elkerülni.
Tipp: dicsérjük meg, ezzel nem tud mit kezdeni, és elhallgat. A kesergését szakítsuk meg azzal, hogy milyen jó idő van, milyen csinos a blúza, milyen jó munkát végzett tegnap. Ha elég kitartóan tesszük ezt, egy idő után már nem minket talál meg a rosszkedvével.
A hisztis
Felugrik, dühöng, kiabál, mindenkit szid, ha eltörik egy kávéscsésze, ha túl apró pénzben fizet a vevő, ha lefagy a számítógép. Mindenki hibás, a kollégák, a főnök, a rendszer, még a szomszéd néni is. Mindig tudja, mi lenne a megoldás, hogyan kéne viselkednie a többieknek, hogyan kéne átszervezni mindent, hogy gördülékenyebben menjenek a dolgok.
Tipp: lényeges, hogy ne kezdjük egyből nyugtatni a hisztizőt, mert csak újabb dühödt panaszáradatot kapunk. Maradjunk nyugodtak, majd mikor kicsit lehiggadt, kérdezzük meg, miben tudnánk segíteni neki, hogy jobban érezze magát a borében. Ha nem veszi észre, vagy nem értékeli a törődést hosszabb távon, akkor a következő rohamánál egyszerűen hagyjuk ott, és csak akkor foglalkozzunk vele újra, ha már lehiggadt.
A mindent tudó
Ő mindent tud, mindenről van véleménye, mindig az övé az utolsó szó, mindig megmondja, minek kell történnie, hogy jobb legyen. Úgy gondolja, hogy az o ötletei jobbak, mint bárki másé és egyenesen sértésnek veszi, ha nem azt követik a többiek.
Tipp: bízzunk rá minden pluszmunkát és a nehéz feladatokat. Így érzi, hogy ki vannak használva fantasztikus képességei, és nekünk is több szabadidőnk marad.
A magát sajnáltató
Táskája, szekrénye vagy a fiókja mindig tele van gyógyszerekkel és vitaminokkal. Ha meleg van, ha hideg van, ha jönnek-mennek a frontok, o látványosan rosszul van,még egy vérnyomásmérő vagy egy lázmérő is előkerül valamelyik rejtekhelyéről. Viszont amint valami jó viccet hall, vagy bekapcsolódhat egy érdekes pletykába, beszélgetésbe, egyből kivirul, eltűnik minden nyavalyája.
Tipp: aki így hívja fel magára a figyelmet, az általában úgy érzi, hogy keveset törődnek vele. Időnként beszélgessünk vele bármilyen témáról, csak a betegségeket kerüljük, és bízzunk rá apróbb pluszfeladatokat, ami leköti a figyelmét és amitől fontosnak érzi magát.
A szószátyár
Már éppen felvettük a napi ritmust, egyre mélyebben süllyedünk a munkába, teljes figyelmünkkel a feladatunkra koncentrálunk, amikor megjelenik a szószátyár kolléga. Nem finomkodik, az udvariasságot még hírből sem ismeri, egyetlen célja, hogy ránk öntse, ami a fejében van. Még ha ez a mennyiség nem is túl nagy, akkor is oly mértékű hangsúlyt helyez mondandójára, ami alatt már-már összeroppanunk, de figyelmünk mindenképpen károsul.
Tipp: ilyen esetben nincs sok választásunk, csak az őszinteség. Amennyiben nem szeretnénk megközelíteni az o udvariassági szintjét, úgy finoman csomagolva szóljunk neki, hogy: elnézést, de most nincs idom végighallgatni, talán majd egy másik alkalommal. Másodszorra már határozottabban is felszólíthatjuk. Amennyiben ez sem használ, akkor egyszerűen fordítsunk hátat, és hagyjuk ott.
