Félti a kollégiumtól a tinédzser lányát

Tisztelt Gajdos Judit!

Hamarosan kollégista lesz a kislányom. Egerbe megy középiskolába. Nagyon okos, de féltem őt. Sajnos nincs rá anyagi fedezetünk, hogy minden héten hazajöjjön, tehát gyorsan meg kell tanuljon önállóan megállni a lábán a távolban. Mindig kitűnő tanuló volt, de szerintem még naiv gyerek. Hogyan támogathatnám, hogy csökkentsem a csalódások számát, amelyek érni fogják az „új” életben? Nem akarom, hogy „ciki anyukának” tartson, ahogy néha mesél a barátnőivel kapcsolatban, de féltem. Mégiscsak alig múlt 14 éves. Köszönöm, hogy megért: egy aggódó anya

Kedves Asszonyom!

Olyan településeken, ahol nincsen gimnázium, a tehetséges, jól tanuló gyerekek életútjának része a korai kollégiumba kerülés. Mindenkinek ez a sorsa, ezért nem szokott törést, elidegenedést okozni. A falubeli társak az otthonra emlékeztetnek, és vigyázni szoktak egymásra. A kollégiumi pedagógusokkal kapcsolatban csak jó tapasztalatom van. Tudatában vannak a szülők helyettesítésének fontosságával, és úgy látom, minden fiatal talál mentort, bizalmast a nevelők között.

Más a helyzet, ha van bejárós iskola, mégis kollégiumot választanak. Ilyenkor azt kell biztosítani, a kamasz gyerek ne a családból való kitevést éljen meg. Még ha valamilyen érdekes, ritka szakma kedvéért döntenének így, érdemes a család és a fiatal viszonyát átgondolniuk. Kire hogyan fog hatni ez a változás? Az otthon maradók mi olyasmit tesznek, amit eddig nem csináltak, s mivel szakítanak?

Jól érzi: a következő hónapokban új, hosszú időre szóló kapcsolatot alapoznak meg a lányukkal, ezért a leválás ne egyik napról a másikra történjen! Kislánya is – mint minden kamasz – azt igényli, hogy a szülők engedjék, bátorítsák kimozdulni, de legyenek elérhetőek bármikor, amikor szüksége van rájuk, mert ez a záloga az ő sikerének és a család nyugalmának.