Minden embernek megvan a saját mozihőse, a példakép, aki akár a rajongó személyiségére is komoly hatást gyakorolhat. Az azonosulás extrém esetekben a valósággal való kapcsolat teljes elvesztését eredményezi.
Narancssárgára festett hajjal jelent meg a bíróságon James Holmes, a coloradói mozis ámokfutó, aki tizenkét embert ölt meg, ötvennyolcat pedig megsebesített a legújabb Batman-film bemutatóján. A 24 éves fiatalember válogatás nélkül lőtt a nézőkre, az őt elfogó rendőröknek pedig azt mondta: ő Joker, a Denevérember filmbéli gonosz ellenlábasa. Míg Holmes egy gonosz figurával azonosult, addig Phoenix Jones a Ha/ ver című mozi igazságosztói közül választott példaképet, és szuperhős-jelmezbe bújva járőrözik éjszakánként Seattle városában, hogy fülön csípje a rosszfiúkat.
Vajon korunk velejárója, hogy az emberek ennyire azonosulnak a filmbéli karakterekkel?
– A virtuális világ térhódítása feltartóztathatatlan, sok ember a mindennapok gondjai elől a filmekhez, számítógépes játékokhoz menekül – mondta a Borsnak dr. Duró Zsuzsa pszichológus.
– Az emberek már gyermekkorukban mintákat követnek, szerepjátékokat játszanak, s ez szükséges is a jellemfejlődéshez. Ám ha valaki felnőttként sem képes megkülönböztetni a valóságot a fikciótól, akkor az illető segítségre szorul, mert ez pszichiátriai betegségre utal. Főképp a magányos vagy környezetük által elhanyagolt emberekre jellemző, hogy végletes módon azonosulnak egy filmbéli karakterrel – tette hozzá a szakember.
