Mikortól, milyen időközönként és mennyi zsebpénzt adjunk a gyereknek, hogy az a legjobb legyen mindenkinek? – a kérdést különösen sok szülő fogalmazza meg most, a vakáció idején, a válaszok is eltérôek. Erre nézvést adunk tanácsokat cikkünkben.
A nyári szünet alatt a gyerekeknek még nagyobb szükségük van zsebpénzre, mint a tanév során. Strandolni, fagyizni, moziba járni pedig korántsem olcsó mulatság, épp ezért tanácsos alaposan átgondolni, hogy mekkora összeget kapjon a gyerek költségei fedezésére.
Mik a legfontosabb szempontok?
Óvodáskorú gyereknek nem tanácsos pénzt adni. A srácok körülbelül 7-8 éves koruktól igazodnak el annyira a számok világában, hogy tudják, ha valamit megvásárolnak, annak ára van. Igaz, ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy spórolni is tudnak.
Sok szülő nem képes eldönteni, milyen időközönként adjon zsebpénzt a gyerekének. Nos, az általános iskola alsó tagozatosainak tanácsos heti bontásban fizetni. Ez az az időtartam, amit átlát, s ez jelentősen megkönnyíti számára az összeg beosztását is. Persze ne lepődjön meg, ha az első időszakban már a második napon üres lesz csemetéje tárcája. Ne essen azonban abba a hibába, hogy ilyenkor újra pénzt ad. Így soha nem tanulja meg helyén kezelni a pénzt, ahogyan a takarékoskodás is ismeretlen fogalom marad számára.
A zsebpénz összege kétségkívül a legkényesebb téma. Ezt minden esetben tanácsos alaposan átgondolniuk a mamáknak, papáknak. Érdemes a család teljes havi költségvetését – a bevételektől a rezsiig – megvizsgálni, hogy mekkora összeget tudnak elkülöníteni. Még komolyabban veszi a pénz kezelését a gyermek, ha ebbe a megbeszélésbe őt is bevonják, hiszen így érzékeli, hogy a pénz komoly dolog, s alaposan át kell gondolni minden forintnak a helyét.
Fontos, hogy a pénzzel ne jutalmazzon és ne is büntessen! Ha a gyerek rossz jegyet szerez, avagy éppen jobban teljesít, az semmiképp se változtasson a „fizetésén”. Az is csupán ellenállást vált ki a srácokból, ha a szülők előírják, mire költhet és mire nem. A gyerek így egyértelműen azt érzi, hogy nem bíznak meg benne, s tulajdonképpen nem rendelkezik a rábízott összeg felett. Természetesen nem arról van szó, hogy tanácsokat ne lehetne adni neki, de a leghatékonyabb nevelés e téren is a példamutatás. Az a gyerek, aki azt látja otthon, hogy a szülei átgondolják még a kisebb bolti bevásárlást is, vélhetőleg hasonló felelősséggel bánik majd saját kis bevételével.
A szülőknek tanácsos célokra sarkallni a gyereket. Ha például egy új sílécet szeretne a télre, arra maga is félretehet. A takarékoskodást pedig a család úgy honorálhatja, hogy amikor a vásárlás aktuálissá válik, az összegyűjtött összeget kiegészíti. Minden gyerek joggal büszke arra, amire ő maga is spórolt.
