Magasság, víz- és pókiszony, s ki tudja még, milyen fóbiák keserítik sok ember életét. Egy kutatás szerint tíz emberből hétnek van valami olyan dolog az életében, ami rettegést vált ki belőle.
Bár sokaknál valamilyen korábbi negatív élményhez kapcsolódik a félelem, a többség nem talál magyarázatot arra, miért nem mer bemenni egy barlangba, felmenni a toronyház tetejére vagy beszállni a liftbe.
Vajon mitől alakulnak ki egyes embereknél ezek a fóbiák, és mit lehet tenni ellenük?
– Szinte mindig felfedhető, hogy milyen negatív élményhez társítható ez a fóbia. Ha pedig ilyen nincs, akkor egy gyerekkorban hallott történet is okozhat fóbiát – mondja lapunknak Csehák Hajnalka. A pszichoanalitikus leggyakrabban agorafóbiában szenvedő betegekkel találkozik.
– Ezek az emberek nem mernek kimenni a lakásból, mert attól félnek, hogy ha rosszul lesznek, mindenki őket fogja bámulni, és ezért nagyon szégyellik magukat. Tömegközlekedési eszközökre sem szállnak, mert rosszul lesznek, ha sok ember veszi őket körül – magyarázza Csehák. A szakember szerint a második leggyakrabban előforduló fóbia nem a magasságtól vagy a mélységtől való félelem, hanem a szociális fóbia.
– Egyre gyakoribb, hogy egyesek nem mernek elmenni osztálytalálkozókra vagy a munkatársaikkal egy sörözésre sem, mert úgy érzik, hogy kevesebbet érnek másoknál. Így nem tudnak feloldódni, rosszul érzik magukat. Aztán vannak, akik félnek mások előtt enni vagy inni. Vagy azért, mert úgy gondolják, hogy hangosan nyelnek, esznek vagy egyszerűen azért, mert attól tartanak, hogy megszólják őket az alakjuk miatt – mondja a pszichológus.
A szakembertől megtudtuk: minden fóbiát lehet gyógyítani kognitív terápiával, azaz egy olyan személlyel kell átélni azt, amitől félünk, akiben megbízunk. A terápia enyhébb esetekben fél év, súlyosabb állapotúaknál 2-3 év is lehet.
