Titkos együttlét az űrben: ez történik, ha két ember súlytalanságban hódol a szerelemnek

Mi történik valójában, ha két ember egymásnak esik a világűrben? A válasz messze nem olyan romantikus, mint azt elképzelnénk. Vajon mi az igazság? Áldoztak valaha is az űrben a szerelem oltárán? Ha igen, hogyan zajlott az együttlét? 

Együttlét az űrben – ezek a gravitáció nélküli szerelmeskedés akadályai 

A Földön a testek a gravitáció révén könnyen kapcsolódnak egymáshoz. Az űrben azonban minden mozdulat – akár egy egyszerű ölelés is – ellökheti egymástól a partnereket. Egy valódi intim együttlét az űrben tehát komoly fizikai kihívásokat jelent: a pároknak valamilyen módon rögzíteniük kell magukat és egymást is, különben egyszerűen „elsodródnak”.

A  NASA ugyan hivatalosan sosem ismerte el, hogy valaha is engedélyezett volna ilyen kísérleteket, de pletykák, konteók és rejtélyes jelentések újra és újra felütik a fejüket a témában.

Fizikai kihívások: súlytalanságban nem ugyanúgy működnek a testek 

A legnagyobb akadályt a súlytalanság jelenti. Egy átlagos aktus során a testek súrlódnak és ritmusosan együtt mozognak, amiben segítségükre van a stabilitást megteremtő gravitáció.  A világűrben viszont minden mozdulat ellenreakciót vált ki: ha az egyik fél tol, a másik elsodródik. Ezért rögzítő eszközökre lenne szükség – például hámokra, kapaszkodókra, esetleg speciálisan kialakított kabinokra, ahol a partnerek fizikailag egymáshoz tudják magukat kapcsolni.

A NASA hivatalosan nem tesztelt ilyen dolgokat, de korábban felmerültek olyan hipotetikus szexpózok, amelyek segédeszközök használatával működhetnek a mikrogravitációban. 

Biológiai problémák és pszichés kihívások

A súlytalanság nemcsak mozgási nehézséget okoz. A vérkeringés is megváltozik, ami férfiaknál erekciós problémákhoz vezethet. Emellett az izzadás és a légzés folyamata, valamint a testnedvek is másként viselkednek: minden egyfajta lebegő „gőzkamrává” válik, ami nem túl csábító.

Ráadásul a pszichés stressz, a bezártság, az állandó megfigyelés és a privát tér teljes hiánya sem kedvez a romantikának: egy űrállomáson nincs hálószoba, ráadásul az asztronauták állandó kapcsolatban vannak az irányítóközponttal. 

Titkos űrmissziók és a 10-es szexpozíció 

Egy francia tudós évekkel ezelőtt azt állította, hogy a NASA egy titkos tanulmányban 10 különböző szexpózt vizsgált mikrogravitációs környezetben. Az elmélet szerint ezek közül csak négy működött valamilyen eszköz – például övek, hámok – segítségével. A dokumentum hitelességét sosem erősítették meg, de a téma így is szenzációvá vált. 

Egy másik találgatásokon alapuló történet szerint az amerikai asztronauta házaspár, Jan Davis és Mark Lee, 1992-ben együtt repült a NASA egyik küldetésén. Bár később elváltak, az emberek máig találgatják, vajon ők lehettek-e az elsők, akik ténylegesen kipróbálták az együttlétet az űrben. 

Miért nem engedélyezett az űrbéli együttlét?

Egy lehetséges terhesség az űrben hatalmas kockázatot rejt magában, mivel az embrió fejlődését a sugárzás, a súlytalanság, és a megváltozott biológiai folyamatok is veszélyeztetik. Ezért szabályozzák szigorúan az asztronauták közötti kapcsolatokat – a legénységek összeállításánál például figyelnek arra, hogy ne alakulhassanak ki romantikus kapcsolatok. 

De akkor lehetséges a szex az űrben?

Igen, elméletileg lehetséges. De szükség van hozzá:

• rögzítő eszközökre;
• privát térre;
• megfelelő orvosi felügyeletre;
• pszichés stabilitásra;
• és hosszú távon akár technológiai fejlesztésekre (pl. mesterséges gravitáció).

Ahogy az emberiség hosszabb utakra készül – mint például egy Mars-küldetés – az ilyen kérdések már nem kerülhetők meg. Az űrbéli intimitás és szaporodás a következő évtized egyik nagy kihívása lesz.