Ahhoz, hogy megértsük a Columbo epizódok sikerét, először kontextusba kell helyeznünk. A krimi műfajának sikere az 1900-as években egyre csak nőtt és nőtt. A század elején népszerű Sherlock Holmes, Hercule Poirot és Philip Marlowe sztorik esetében a nyomozókkal egyszerre csöppenünk a rejtély közepébe, csakis annak narratíváján keresztül láthatjuk az egyébként hitelesen tálalt bűnügyek megoldását — a fő kérdés: „Ki tette?”. Nem mondanánk, hogy bárki is ráunt volna ezekre, de elkerülhetetlen volt egy fontos fordulat... mi lenne, ha nem az lenne a fontos, hogy ki tette, hanem, hogy miként buktatja le önmagát?

Minden Columbo epizód egy gyilkossággal kezdődik. A néző már az első jelenet után megtudja a krimik fő kérdéseit: ki az áldozat, ki a gyilkos és mi volt az indíték. Ezt követően a hatóság kirendelésére megjelenik a Szabó Gyula hangján megszólaló Columbo hadnagy. Jellegzetes hosszú, homokszínű ballonkabát, folyamatosan álmos és zavart tekintet, egyszerűen senki nem veszi őt komolyan.
Sokszor még csak nem is az ügyek feltárásával foglalkozik, hanem beül dodzsemezni, megtanul tangózni, szerelembe esik, megsétáltatja a soha meg nem nevezett kutyáját, majd az állandó jelenlététől annyira idegesek lesznek az elkövetők, hogy saját magukat buktatják le valahogy — általában úgy, hogy visszatérnek a tett színhelyére még nagyobb galibát csinálni.
A Columbót a szokatlan módszer mellett a főszereplő maga adja el. Újra és újra rácsodálkozunk, hogy ez a fellegekben járó, furcsa karakter hogyan képes átverni egyszerűen mindenkit, de a nap végén megértjük, hogy miért mindig ezekhez a magas presztizsű bűnözőkhöz küldik őt. Columbo emberként kezel mindenkit, még a gyanúsítottakat is, akik lenézik őt és ahelyett, hogy ego játszmát küzdene velük — úgy, mint például egy Sherlock —, egy türelmesebb módon töri meg őket szépen lassan azzal, hogy nem lehet őt levakarni. Mivel mindig tudjuk, hogy ki az elkövető, nem is igazán ennek ténye volt a fontos, hanem a hadnagy maga, aki szerethető, művelt, vicces és a nézőket ugyanúgy meglepi különös megoldásaival, mint a bűnözőket, akik tényleg a legkevesebbet nézik ki belőle.
Egyetlen epizódban sem jelenik meg, nem látjuk és nem halljuk, nem tudjuk a nevét és mégis állandóan jelen van. Az egyik epizód konkrétan egy hajós kiránduláson játszódik, ahol a felesége is valahol ott van a háttérben, miközben Columbo nyomoz. Ez egyszerre egy visszatérő poén és tudatos manipulációs eszköz. Amikor Columbo olyanokat mond, hogy „a feleségem szerint…”, azzal ártatlan, hétköznapi benyomást kelt, miközben burkoltan nagyon is irányt ad a beszélgetésnek – mondhatni kérdezés nélkül ülteti el a félelmet a gyanúsított fejében, amit önmaga ellen irányít.
Ez az ismeretlen karakter olyannyira ikonikussá vállt, hogy a köznyelvben bármikor egy sokat említett, de soha nem látott személyről van szó, Columbo feleségéhez hasonlítjuk.
Készült egy spin-off sorozat a karakter alapján, de igazából senki nem nézte. Sőt, Peter Falk kifejezetten ellenezte az elkészültét, ugyanis ezzel kivész az eredeti sorozat misztikuma. Korábban elmondta, hogy ha még egy Columbo epizódot leforgatnának, belevinnék belső poénként, hogy egy nő járja az utcákat és a feleségének tetteti magát.

Mi se mutathatná jobban hozzáállásunkat a karakterhez, mint a főváros összképét díszítő szobor. A Falk Miksa utcában található a híres Columbo-szobor, amely Peter Falk előtt tiszteleg a legendás hadnagy alakjában. Az életnagyságú bronzszobor Columbót ábrázolja jellegzetes ballonkabátjában, szivarral a kezében, a lábánál pedig ott ül hűséges basset hound kutyája is. A szobrot 2014-ben állították fel, részben játékos utalásként a közeli utcanévre — ugyanakkor fontos, hogy a köztudattal ellentétben a 19. századi magyar politikushoz, Falk Miksához semmilyen rokoni szál nem köti a színészt.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.