
Mindig tudtuk, hogy a betegek túlélik, mindig tudtuk, hogy a sokkoló jelenetek végül sikerrel záródnak... de ötvenedjére, századjára is a székünkbe markoltunk, hogy mi fog történni. Doktor House megjelenik, bevesz egy vicodint, beszól mindenkinek, megoldja a krízist és hazabiceg gitározni. Doktor House személyisége megosztó volt, arroganciájától szinte beszürkült a képcsöves TV, mégis az elmúlt évtizedek egyik legnagyobb közönségcunamiját sikerült bevonzania a sorozatnak.

Volt idő, amikor a mainstream dugig volt a közszférákban dolgozó hétköznapi hősök drámáival. Minden bizonnyal a Vészhelyzet az, ami elkezdte ezt a trendet, de volt még egy Grace klinika, az orvosos sorozatokat kiparodizáló Dokik, a rendőrök munkáját bemutató CSI: A helyszínelők és Döglött akták, de még a tűzoltók is kaptak reflektorfényt a Ments meg-ben. Micsoda nosztalgia egyetlen mondatban, nem igaz? Mind közül kiemelkedő volt a Doktor House Emmy-díjas sorozata, mely sokáig keveset változtatott a formuláján, de annyira jól működött, hogy fel se tűnt. Az intrója ráadásul népszerűbbé tette a csodás Massive Attack zenéjét.
A legtöbb epizódban megtudjuk, milyen kórkép lesz terítéken: a betegek rohamot kapnak, balesetet szenvednek, ami miatt például elfelejtenek beszélni, komolyan véreznek, tehát lényegében minden megtörténik, amit vizuálisan a 12-es karika megenged. A következő snittekben újra megláthattuk kedvenc dokijainkat, a sármos dr. Robert Chaset (Jesse Spencer), a szépségéért felvett, de többre hivatott dr. Allison Cameront (Jennifer Morrison), a komoly dr. Eric Foremant (Omar Epps) és az intelligenciájával mindenki felé helyezkedő dr. Gregory Houset (Hugh Laurie). House minden elejtett mondatban megtalálja, hogy hogyan lehet kiforgatni és nevetségessé tenni a másikat — akkor is, ha nincs komolyabb indoka rá — de mindenki tolerálni kényszerül, hisz a széles világon nála jobb diagnoszta egyszerűen nincs.
Ő egy klasszikus antihős — szembemegy a felé nyújtott jófiú elvárásokkal, természetét egyre jobban megismerjük az évadok haladtával. Érzelmileg törékeny természetét igyekszik leplezni, melyen nem segítenek a múltban szerzett, fel nem dolgozott lelki sérülések és a csakis vicodinnal elviselhető folyamatos lábfájdalom. House egy folyamatosan irritált karakter, akinek egzisztenciális süllyedését követhetjük, míg nem a vége felé elmegyógyintézetbe kerül.
A cikk elején említett vészhelyzetes sorozatokban volt egy közös: a főszereplők mindegyike hétköznapi ember, akik nem hétköznapi esetekkel birkóznak meg. Doktor House őket mind megenné reggelire, ha egy szellemi párbajról lenne szó és bár a sorozat maga zseniális, kellemetlen vonzataként egy alapot adott a különösen intelligens embereknek, hogy bunkón viselkedjenek, hisz ezt látták a sorozatban. Felnőttek is beleeshettek ebbe a csapdába, de az akkoriban tizenéves jövőbeli értelmiségiek számára nagyon nem volt pozitív minta. Szerencsére sokan ebből sikeresen kinőttek, miután belátták, hogy mennyire elidegenítő ez a viselkedés.

Az idén 66 éves Hugh Laurie mindig angolos visszafogottsággal élt, napjainkban többé-kevésbé a sztárélettől visszavonulva tengeti napjait. Bár azóta sem ismételte meg ezt a sikert, nem jelenti, hogy nem próbálkozik: Legközelebb a The Wanted Man című sorozatban láthatjuk, szintén csípős nyelvű karakterként, de ezúttal úgy jelenik meg, mint egy maffiafőnök.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.