Az évek csak úgy suhannak, miközben a jobbnál jobb filmeket sírjuk vissza az aktuális borzasztó Star Wars-filmek, túltelített képregényfilmes felhozatal és változó minőségű élőszereplős remake-ek világában. A cikk erejére kicsit térjünk vissza a filmvilág egy jobb korszakába. Hiszen mi sem leszünk fiatalabbak, és az MP3 lejátszók, MyVIP, IWIW és MSN Messenger beszélgetések korszaka, amikor nem kommentfalakon, hanem tematikus fórumokon cincálták egymást az emberek, már a múlt keserédes relikviája marad. Borat azóta már eltűnt, szinte csak Christopher Nolan tartja fent magát azóta is. Az új év apropóján érdemes csak a jóra emlékeznünk, hisz filmes szempontból bőven kijárt belőle.

Valóban, ez a teljes cím — most már ezt is tudjuk. 2006 még az az év volt, amikor a nagyobb közönség még csak Ali G-ként ismerte Sacha Baron Cohen munkásságát. A névtelenséget kihasználva Cohen olcsó zakót húzott magára és kandi kamera jelleggel zaklatta az amerikai lakosságot egy kitalált kazah riporter alteregóját magára öltve. A Borat annak a tipikus példája, amikor úgy nevetünk valamin, hogy igazából az nevet rajtunk. Az önmagát komolyan vevő társadalmat oldja fel lehetetlen helyzeteivel, melyre Baron mindig képes rátenni még egy lapáttal — még akkor is, ha ez néha az életét is veszélyezteti. A film egyik legviccesebb része az volt, amikor Borat el akarta rabolni Pamela Andersont, hogy a felesége legyen — a színésznő viszont Liam Neesonnek adta a szívét tavaly.
Hugh Jackman és Christian Bale elborult játszmájáról szól a Christopher Nolan-filmek ezen korai darabjában. A filmben két bűvész verseng egymással a jobbnál jobb trükkökért, a nézők figyelméért, de mind mellett erősebb motiváció nyomán azért is, hogy a legjobban alá tudjanak ásni a másiknak. Ez egy tipikus többször nézős film, melyet először csodálkozással és mély bűvölettel teszünk, következőnek pedig úgy, hogy megfigyeljük a csavarok kibontakozását, miképp kerülnek sakkhelyzetbe karaktereink akkor, amikor ők még nem tudnak róla. Nolan azóta is ontja magából a sikeres filmeket, az Oppenheimer történelmi sztorija után legközelebb egy mítikus fantasyvel, az Odüsszeiával érkezik meglepni minket.

Így van, szinte tegnap volt, hogy Earl rájött gaz tetteinek a súlyára és karmikus következményeire, miszerint azért történnek vele rossz dolgok, mert ő maga is sok rosszat tett a környezetében lévő emberekkel. Minden epizód arról szól, hogy a rossz cselekedeteit igyekszik jóvá tenni, ezzel megfordítva az univerzum folyamatait, hogy a szerencséjét segítse. Ez egy jó hangulatú sorozat volt, megismételhetetlen humorral és különös fordulatokkal, amiken mindig jól szórakoztunk. Azóta is különös, hogy nem Margot Robbie játszik a sorozatban, hanem az ő rá megtévesztésig hasonlító Jaime Pressly. A sorozat négy évadot élt meg, ami egyébként valahol indokoltnak is tűnik, de azért tudtuk volna még nézni.

Frank Miller képregényei hatalmas figyelmet kaptak a bűn városában játszódó Sin City és a híres spártai harcosokról szóló 300 kapcsán. Ez a film megmutatta, hogyan kell a kortárs filmes eszköztárat egy művészileg igényes és hatásos filmhez felhasználni. Kicsit minden olyan hatással bír, mintha az akkori háborús veteránoktól hallottuk volna a történetet — kiszínezve, felnagyítva, tele izgalommal. Leonidász király szerepe Gerard Butlerhez köthető, ahogy az akkori idők egyik legnagyobb internetes mémje is: THIS IS SPARTA! A film azóta egy folytatást is megélt, de ennek a hype-ja már nem bírt akkora erővel, mint elődje.
A Disney Pixar fénykora valahol a 2000-res években volt. Mind a Toy Story, Hihetetlen család, Némó nyomában és a Verdák filmek mélyen átélhető történetek voltak. A film nemcsak a főszereplő versenyautó fejlődéstörténete, hanem tisztelgés egy lassabb és emberközelibb életmód felé, amitől a modern, hipergyors világ hajlamos elfordulni. Azóta is ez az egyik legkedveltebb animációs film, a karaktereit mai napig visszalátjuk iskolatáskákon, tolltartókon, füzeteken és úgy általában mindenen, amire augusztus környéke felé szoktak vadászni a szülők. A történet végül három fő filmet és két Repcsik spinoff epizódot élt meg, de népszerűsége miatt nem kizárt, hogy találkozunk még Villám McQueen-el — akinek eredetileg Owen Wilson adja a hangját... wow!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.