Vince Gilligan másik tökéletes sorozata: A Better Call Saul több egy előzménysztorinál

A Breaking Bad epizódok sikere után egyértelmű volt, hogy kell egy folytatás... avagy előzmény. A rajongókat megosztja, hogy hogyan érdemes nézni a két sorozatot: Egyesek arra esküsznek, hogy megjelenési sorrendben kell megtekinteni, mások szerint először az előzménytörténetet bemutató Better Call Sault érdemes megnézni, és csak utána a drogbizniszről szóló Breaking Badet. Ebben nem szeretnénk állást foglalni, egyszerűen mindkettőt meg kell nézni és igazából csak ez számít — hisz mindkettő tökéletes sorozat!

A Better Call Saul több egy sima előzménysztorinál

Mindenesetre azt már tudjuk, hogy Walter White (Bryan Cranston) és Jesse Pinkman (Aaron Paul) az Albuquerque metamfetamin ügyletek és a mexikói határ egyik legrettegettebb drogmágnásai lettek, kiknek munkáját a minden ravaszsággal megkent ügyvéd, Saul Goodman (Bob Odenkirk) egyengette kvázi alvilági mentorként és jogi pártfogóként. A Better Call Saul azzal a premisszával indul, hogy némileg jobban megismerhetjük Saul, avagy korábbi nevén Jimmy McGill lejtőn lefelé vezető útját, különös kapcsolatát bátyjával Chuckkal (Michael McKean) és még különösebb romantikus történetét egykori kollégájával, Kim Wexlerrel (Rhea Seehorn).

A sorozat mégse merül ki ennyiben! 

Valójában olyan, mintha azok a karakterek is megkapnák a kiérdemelt reflektorfényt, akik a Breaking Badben nem tudtak annyira kiteljesedni. Ennek megfelelően megtudhatjuk, hogyan lett Mike (Jonathan Banks) a rettegett Gustavo (Giancarlo Esposito) leghűségesebb zsoldosa, megismerjük milyen volt a tolószékben bemutatott Hector Salamanca (Mark Margolis), amikor még a család vezető alakja volt — sőt, azt is megtudjuk, hogy került tolószékbe — és még megannyi szereplő újra megjelenik, hogy kicsit jobban körbe tudjuk vizsgálni őket és a motivációjukat. Mindezt hat évadon keresztül, ami csak úgy elrepül. Végül azon kapjuk magunkat, hogy újra fogjuk nézni a Better Call Sault, a Breaking Baddel együtt.

Bob Odenkirk egyszerűen zseniális

Mennyire jó már, hogy a sorozat alkotója, Vince Gilligan rátalált Odenkirkre. A humorista eredetileg csak pár epizódban szerepelt volna a Breaking Badben és a karakter mégis kiérdemelte, hogy saját sorozatot kaphasson. Ezt a felelősséget Odenkirk zseniálisan hozza és bár mindkét fő sztorivonal a felemelkedésről és bukásról szól, az ő olvasatában mégis egy finomabb megközelítésben figyelhetjük jellemének alakulását, ahogy motivációi évadról évadra teljesen újraterveződnek, szórakoztató simlis trükkjeit  — melyekkel sokszor nem rest önmagát megaláztatni sem — és hogy mennyire mérgezően hat környezetére az, hogy szinte képtelen őszinte lenni. Reméljük, még sokáig gyárthatja a minőségi Bob Odenkirk filmeket, ugyanis pár éve a szívrohama eléggé megijesztett mindenkit — de jó hír, hogy azóta rendszeresen jó kondiban tartja magát. De, hogy mi baja van Super Marióval, az még mindig nagyon jó kérdés...

A csodálatos Rhea Seehornnál ugyanez az érzésünk lehet: Kim Wexler kimért profizmusa a Jimmy által behozott trükközgetések mellett nagyon érdekes kapcsolati dinamikákat mutat be és amikor kilép ebből a megfontolt szerepből, valamint előbújik belőle a védelmező anyatigris, akkor letáncolja a képernyőről a legfélelmetesebb karaktereket is.