Soha nem késő jó útra térni: ők azok a filmes gonosztevők, akik a történet végére jó útra tértek

A bevett séma szerint egy tragikus múlt, feldolgozatlan trauma miatt eltorzult karakter a film ellenpontjaként szolgál, de a történet előrehaladtával megkérdőjelezik tetteik moralitását, szépen lassan átalakulnak egy modern értékekhez közelibb hozzáállásba. Röviden: jók lesznek. Ezek a „megváltott gonoszok” gyakran sokkal érdekesebbek, mint az egyértelmű hősök, hiszen belső konfliktusaik, múltbeli döntéseik és látványos fordulataik mélyebb emberi oldalról mesélnek. Darth Vader, Loki, Gru vagy akár a Grincs, mind fordulatot visznek a történetvezetésbe és jelenlétük igen humánus üzenetet hordoz. Mindenki megérdemel egy második esélyt – ezt azok a karakterek tudják a legjobban, akiket galériánkban kigyűjtöttünk.

Darth Vader jellemének alakulása mindenkit meglepett

Ma már nem kell kiraknom a spoiler jelzést, ha Darth Vaderről beszélünk, de a Star Wars filmsorozat ismert főgonosza a kora nyolcvanas évek egyik legnagyobb filmes fordulatát hozta. Megtudtuk, hogy ő valójában Luke Skywalker apja és mint olyan, annak a szimbóluma amitől Luke fél, hogy ő is ilyenné változik. A történet Luke Skywalker Darth Vader jellemfejlődését követi egyaránt, a konfliktus ilyenfajta feloldása kifejezetten optimista: azt sugallja, hogy soha nem késő jó útra térni és hogy a szeretet nemesebb motiváló erő a haragnál. 

Akik a kétezres években nőttek fel, azoknak ez a felismerés J.K. Rowling Harry Potter sorozata esetében lehetett a legközelebb. Perselus Piton professzor igazából soha nem volt gonosz, de Rowling úgy írta a karaktert, hogy ez mégse legyen egyértelmű, sőt gyanús maradjon évekig. Morcos attitűdje és kétértelmű cselekedetei miatt úgy tűnt, hogy Voldemortot szolgálja, de a filmek folytán lassan kiderül: egész idő alatt Dumbledore oldalán állt, és a Harry anyja iránt érzett szerelme hajtotta a cselekedeteit. Nem volt hibátlan figura, de hűsége és áldozata a legnagyobb karakterívek egyike a modern fantasyben.

De néha ennél kevesebb is elég, akár egy jól elkészített ratatouille a L'ecsó című filmben, ami Anton Ego jégszívű ételkritikust visszarepítette gyerekkorába és emberibbé tette. Kicsit sajnálatos egyébként, hogy a Pixar letért a hasonlóan eredeti tálalásokról.