Halálhörgés, siralom: Az Északi vezeti az HBO toplistáját

Harci üvöltés, ősi varázslatok kántálása és északi sámándobok dübörgése foglalja el Robert Eggers eposzának hangsávját. Az Északi letaszította a trónról a Minecraft-filmet az HBO-n, úgyhogy megnéztük a Nosferatu rendezőjének maratoni alkotását. Ha nem tudod mit nézz a hévégén, Az Északi tökéletes választás lehet, amikor visszatér a kánikula és az ember valami jeges kikapcsolódásra vágyna.

Az Északi bosszúálló 

Az első húsz percben főhősünk, Amleth herceg szemtanúja lesz, ahogy apját, Aurvandil királyt aljas módon lemészárolják, ráadásul nem más vezeti a merényletet, mint nagybátyja, a király testvére, Fjölnir. A kis herceg kénytelen elmenekülni a szigetről, de örök bosszút esküszik apja gyilkosa ellen. A történet legalább olyan öreg, mint a korszak, amiben a film játszódik. Egy ősi dán legenda, Amleth legendája szolgáltatta az alapot a filmhez, anno Shakespeare is ebből merített, mikor megírta a Hamletet. Eggers előszeretettel nyúl az ősi mondavilághoz és irodalmi művekhez, lásd Nosferatu és a most készülő Werwulf, amiről ugyan keveset tudunk eddig, de a címe kellően árulkodó ahhoz, hogy valamilyen vérfarkas-történetet sejtsünk mögötte. A bosszúállás témaköre mellett egy másik klasszikus gondolat mentén halad a cselekmény. Nem menekülhetsz az elrendelt sorsod elől. Az egész filmet átitatja az északi, de annál is jobban a pogány hitvilág minden fontos sarokköve. A férfivá váló fiú, az igaztalan tettek megbosszulása és a mindenkit utolérő végzet. Eggers törekedett a lehető leghitelesebben rekonstruálni a 9-10. századi viking kultúra hagyományait, így rengeteg óészaki szöveg hangzik el és a skandináv mitológia istenségeit, főleg Odint, is meglehetősen sokszor emlegetik.

Megszokott arcok 

A főbb szerepekben olyan színészeket láthatunk, akikkel a rendező korábbi munkái során is szívesen dolgozott. Amleth herceget a Skarsgard család sarja, Alexander Skarsgard alakítja, akit a Tarzan legendája főszerepében is láthattunk már. Ugyan hamar megszabadulunk tőle, de a merénylet áldozatául eső Aurvandil király szerepét Ethan Hawke alakítja, királynéja pedig az Oscar-díjas Nicole Kidman. Mellettük még felbukkan Anya Taylor-Joy, aki a rendező korábbi filmjében, a Boszorkányban játszott főszerepet, és a Világítótorony babonás őre, Willem Dafoe is tiszteletét teszi sámánként. Üdítő meglepetés volt az izlandi énekesnő Björk felbukkanása, aki egy boszorkányos látomásként jelenik meg Amleth hercegnek és útnak indítja őt elkerülhetetlen végzete irányába.  

Fülekre vigyázni! 

A több mint két óra hosszú film meglehetősen intenzív élmény. Hosszúsága ellenére a film ritmusa egyenletes, a cselekmény kellő tempóban építkezik, a néző egy percig sem érzi, hogy unatkozna. A jelenetek akciódúsak, gyenge gyomrúaknak viszont nem ajánljuk, mert Eggers nem az a fajta rendező, aki szereti, ha a képen kívül maradnak az igazán véres jelenetek. Fejek hullanak a hóba, a lótetemek és ajtó fölé szegezett holttestek is kellő reflektorfényt kapnak. A látványvilág azonban csak egy dolog. Aki kedveli és bírja is az ilyesmit, annak nem fog különösebb gondot okozni a fröcsögő vér, azonban szót kell ejtenünk a hangról. A két óra alatt szinte folyamatosan dübörögnek a sámándobok, valaki vadul kántál valami ősi nyelven és a férfiak szinte megállás nélkül állatias módon üvöltenek. Különösen Skarsgard torkából tör elő sokszor a mélyről jövő harci kiáltás, nem lennénk meglepve, ha a forgatás végére szegénynek elment volna a hangja. A film végére az ember füle és agya is kellőképpen elfárad a masszív hanghatásoktól. Talán ez az egyetlen, ami kritikaként megfogalmazható, bár érthető a rendezői szándék, hiszen a történelmi hitelesség és az atmoszféra-teremtés érdekében történt.