Nem sikerült leúsznom Katinkát

„Felkészülni” – kiabálta Petrov Árpád, a háromszoros olimpiai bajnok úszó, Hosszú Katinka edzője, amikor a rajtkövön álltunk. Egy cél lebegett a szemem előtt, le kell győznöm az Iron Ladyt, hiszen nem tudhatom, mikor versenyezhetek ellene legközelebb. Hivatalosan 50 gyorson mérkőzhettünk meg, mi új­ságírók a bajnoknővel egy rendkívüli sajtótájékoztató keretében. Úgy vágtam neki, hogy megdöntöm a francia Florent Ma­naudou 20.26-os idejét, ami a rövid pályás világcsúcs. De már az első pár méteren rá kellett jönnöm, az egyetlen közös Cseh Lászlóban és bennem, hogy mindketten úszósapka nélkül csobbanunk a medencébe. A kezdeti mindenáron győzni akarást felváltotta az alapvető elvárás, túlélni a távot. Az 50 gyorsot átalakítottam 50 „vegyesre”, ugyanis a kezem egyre jobban fáradt, így váltottam mellre, majd pedig háton fejeztem be.

A célban óriási taps fogadott, Katinka elismerően mosolygott, ám tudtam, nem a győzelmemet ünneplik, hiszen már rég bent volt mindenki.

– Ügyes voltál – mondta Katinka kedvesen, de éreztem, túloz, hiszen még a sydneyi olimpia hősénél, Eric Moussambaninál, azaz Eric, az angolnánál is gyengébben szerepeltem. Végül mégsem távoztam díj nélkül, a legbátrabb úszó különdíját én érdemel­tem ki.