„Koló velünk futott újra" - Kolonics Györgyre emlékezett a sportvilág

Október 23-án, a nemzeti ünnepen ismét megrendezték a Kolonics György Emlékfutást. A KSI SE népszigeti vízitelepén gyűlt össze a sportos közösség – kajakosok, kenusok, futók, családok és gyerekek, akik közül sokan már nem is élhettek akkor, amikor Koló utoljára végigfutotta a Bécs–Budapest Ultramaraton utolsó szakaszát. Mégis, valami láthatatlan kötelék tartotta őket össze: a tisztelet és az emlékezés.

A Kolonics György Alapítvány, az Aktív Magyarország, a Magyar Kajak-Kenu Szövetség és a BBU Nonprofit Kft. közös szervezésében valósult meg az esemény, amely mára jóval több egy sportprogramnál: hagyomány, találkozó, közösségi élmény, és egyben üzenet is.

Az időjárás is a futóknak kedvezett: napsütéses, enyhe őszi idő, igazi „futóidő” köszöntötte az indulókat. Három távon lehetett nevezni: 21, 11,5 és 2,4 kilométeren, de aki vízre vágyott, az sárkányhajóban is lapátolhatott, 3,8 és 11 kilométeres távokon. Összesen mintegy 2500-an indultak, és több mint kétszázan sárkányhajóztak a Dunán – a legkisebb öbölköröktől a nagy átevezésig. Az Ötpróba program is jelen volt: a résztvevők pontokat gyűjthettek futásban és sárkányhajózásban is.

A megnyitón ott volt Szemán Róbert, Koló egykori barátja és versenyzőtársa, a Nagy Sportágválasztó – BBU Nonprofit Kft. ügyvezetője, Storcz Botond háromszoros olimpiai bajnok kajakos, dr. Kiss Gergely háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó, az esemény nagykövetei, valamint dr. Bognár Viktor, a Kolonics György Alapítvány kuratóriumának elnöke. Ők nemcsak sporttársként, hanem emlékezőként is megszólaltak: személyes történeteket idéztek, amelyek mögött ott volt a közös múlt és a közös hiány.

Kolonics György neve már közösségi érzés is

A mezőnyben voltak egykori válogatott sportolók, utánpótlás-versenyzők, szülők, barátok, gyerekek – és rengeteg olyan arc, aki csak annyit gondolhatott: „Én nem ismertem személyesen, de tudom, ki volt ő.” Talán ez a legnagyobb örökség: hogy Kolonics György neve már nemcsak egy életmű, hanem közösségi érzés lett.

A 2025-ös Kolonics György Emlékfutás nem írt új rekordot, nem dőlt meg semmilyen csúcs – és nem is ez volt a cél. Ez a nap a folytatásról szólt, arról, hogy van, ami nem halványul az idővel. A víz folyik, a levelek lehullanak, a naptár lapjai peregnek, de az ember, akit szeretünk, aki példát mutatott, az velünk marad.