Piramisokba vésték a fáraók nagy fogásait

Talán kevés horgász gondol abba bele, hogy szeretett hobbija milyen régre vezethető vissza. Már az ősemberek is pecáztak, igaz, akkor még nem a kikapcsolódásért, hanem a táplálékszerzésért. A halászhálók mellett különböző eszközökkel, technikákkal igyekeztek partra csalni a halakat. 

Áttörés a rézkorban

Már több tízezer évvel ezelőtt is léteztek hor­gászbotok, amelyeket fából vagy csontból készítettek, a kőhorog pedig akkora volt, hogy a préda torkán akadt, így tudták kihúzni a vízből a kopoltyúsokat. A csali feltűzésére szolgáló kampó fejlődése a rézkorban indult útjára, ugyanis a nemesfém sokkal jobban megmunkálható volt, mint a kő vagy a csont, ezáltal precízebben lehetett elejteni a zsákmányt is. Érdekesség, de az akkori horogról még hiányzott a szakáll és a fül, ezekre még évezredeket kellett várni.

Fogás a papiruszon

Bár valóban a táplálékszerzés volt a fő célja az akkori embereknek, hamar „rabjává” váltak ennek a csodálatos szenvedélynek. Az ókori egyiptomiak papiruszra vetették a különböző halfogási módszereket, így adták át a tudást társaiknak. A tehetősebbek sírkamrájukra is rávésették a legnagyobb fogásukat, hogy megőrizzék az utókornak a kapitális zsákmányaikat.

Így nekik tulajdonítható az első írásos emlék a horgászatról, illetve a rajzokon már feltűnnek a mai modern botok elődei is. Érdekesség, de az időszámításunk előtti ne­gyedik évezred után picit megrekedt a fejlődés. Majd’ ezer évet kellett várnunk arra, hogy egy újabb csodatalálmánnyal rukkoljanak elő: ez pedig az orsó volt, amelyet egy festmény alapján Kínához kötnek. 

Pecás papok

Innentől kezdve már nem volt megállás, sőt az elitosztály kiváltságává vált a horgászat, hiszen a halhús értékes árunak számított, így királyi engedélyre volt szükség a halászatukhoz. Már Szent István is jogokhoz kötötte a halfogást, ezt fejlesztette tovább Zsigmond és Mátyás, akik olasz mintára halneveldéket telepítettek az országban. Előbbi munkásságának köszönhető a mai tatai Öreg-tó. 

De nemcsak a királyok körében volt népszerű a horgászat, hanem a papok között is. A hal, mint élelem fontos szerepet játszott a XVI. századi papság életében, mivel a húsa böjt ideje alatt is fogyasztható volt, ezért szívesen ruccantak ki egy-egy tóhoz, hogy szerencsét próbáljanak. 

Érdekesség, hogy bár a pecázás már az őskorban is kedvelt hobbi volt, az első hivatalos világbajnokságra mindössze 67 évvel ezelőtt került sor. Addig in­kább kikapcsolódásként, élelemszerzésként tekintettek a horgászatra, sportértéke az utóbbi időben értékelődött fel.