Agyvérzéssel hordta ki babáját a gyönyörű röplabdás

A 29 éves csinos kismama egy évvel ezelőtt élet-halál között lebegett: várandósságának 25. hetében agyvérzést kapott. Lebénult a bal oldala, és több epilepsziás rohama is volt. Olyan hétköznapi dolgokat sem tudott megcsinálni, mint a fürdés vagy a vécézés, közben ott növekedett pocakjában a kis Zora.

View this post on Instagram

A post shared by Barbi Tamas-Szabo (@barbiszabo) on Nov 20, 2019 at 6:25am PST

Miatta is elhatározta, újra járni, írni, de akár még sportolni is fog. Az akaratának, kitartásának köszönhetően pedig nemcsak felépült, hanem szombaton a pályára is visszatérhet.

– Négy hétig tartózkodtam kórházban, utána már képes voltam bicegni, igaz, járógéppel, mert a lábfejem még nem mozgott. A lábujjaimnak nyolc hónap kellett, hogy újra rendben legyenek – mondta a Borsnak Szabó, hozzátéve: kezdetben fel sem fogta, mennyire súlyos dologról van szó, úgy kezelte a sztrókját, mint egy sérülést.

View this post on Instagram

A post shared by Barbi Tamas-Szabo (@barbiszabo) on Oct 16, 2019 at 2:15am PDT

– Az első sokk akkor ért, amikor mentem Zorával a pocakomban ultrahangra, és az orvos úgy fogadott, csoda, hogy élek. De a kórházban eltöltött egy hónapban is voltak mélypontjaim, főleg amikor éjszakánként egyedül voltam. Sok minden megfordult a fejemben, de úgy voltam vele, a legfontosabb, hogy a babám egészséges le­gyen. Pont akkor kezdett mocorogni a hasamban, amikor kórházba ke­rültem. Ez megnyugvással töltött el, de folyamatosan nézték a szívhangját, és genetikai vizsgálaton is átesett. Szerencsére makkegészséges. Már kilenc hónapos és gyönyörű, igazi rosszcsont.

View this post on Instagram

A post shared by Barbi Tamas-Szabo (@barbiszabo) on Sep 15, 2019 at 7:48am PDT

Barbara bár teljesen felépült, a mai napig ott motoszkál a fejébe, nehogy újra megtörténjen. Egyre sűrűbben jut eszébe az egy évvel ezelőtti szörnyű nap.

– A rehabilitáció alatt csak arra gondoltam, hogy felépüljek, majd amikor megszületett Zora, akkor rá koncentráltam. Ezek a dolgok elterelték a figyelmemet, most viszont picit nyugi van, így újra előtörtek belőlem az emlékek. Borzasztó volt az a kiszolgáltatottság. Nem vagyok még túl rajta teljesen, de jó úton járok. Nem akarok félelemben élni – zárta Szabó.