Klasszis focistákat vágott haza az alkohol

Adriano (1982–, brazil)

Apja 2004-es halála óta ve­del, emiatt nem futott be olyan karriert, amilyet tehetsége alapján illett volna.

George Best (1964–2005, északír)

Sosem hagyott fel a poharazással, az vitte sírba. Egyszer azt nyilatkozta: – Abbahagyom az ivást. Amíg alszom.

Jimmy Greaves (1940–, angol)

Az 1966-os világbajnok az alkohol miatt 1995-ben több stroke-ot is kapott. 2016 óta tolókocsiban él.

Garrincha (1933–1983, brazil)

A vb-győztes cselgépnek, ahogy apjának, alkoholproblémái voltak, májzsugor kö­vetkeztében hunyt el.

Diego Maradona (1960–, argentin)

Fiatalon na­ponta ivott, később kokainozott, de ettől még úgy focizott, hogy rá­szolgált az isteni jelzőre.

Socrates (1954–2011, brazil)

Hiába mondták neki, hogy a túlvilágra issza magát, senkire nem hallgatott. De a pályán igazi zseni volt.

Paul Gascoigne (1967–, angol)

Fiatalon bolti lopást is bevállalt, hogy italhoz jusson. Volt este, hogy 32 pohár whiskyt gurított le – túlélte.

Kenny Sansom (1958–, angol)

A 86-szoros válogatott londoni parkokba kényszerült, ott élt és itta eszméletlenre ma­gát a válása után.

Tony Adams (1966–, angol)

Amikor öblögetett, belekötött mindenkibe. Négy hó­napra rács mö­gé is került: it­tasan karambolozott. 

Roman Sirokov (1981–, orosz)

A védekező játékos 14 éves kora óta vedeli a vodkát, mert 1995-ben meghalt az édesapja.

Roy Carroll (1977–, északír)

A válogatott kapus 2006-ban alkoholelvonón volt. A meccsek miatti stresszt „kezelte” poharazgatással.