Az ezredforduló környékére minden összejött neki, amiről egy focista álmodhat. ’97-ben megvette a Hertha, később edzője, Jürgen Röber a kék-fehér klubtörténet legjobb kapusának nevezte, majd az 1999/2000-es szezonban bejutottak a BL, sőt a Chelsea mögött és a Milan előtt továbbléptek a csoportból, a sportsikerek közepette pedig 2001-ben megszületett kislánya, Viki.
– Ma már álomszerűnek tűnik minden – mondja. Minden sikerült neki akkoriban, ‘98 júliusában például a Karlsruhe ellen a kirúgásából gól született, a BL-ben pedig 1-1-re végeztek a San Siróban.
– Sevcsenko jobb oldali lövésénél lábbal mentettem, de Leonardo két veszélyes lövéséhez is bravúr kellett.
Sorra zsebelte be az elismeréseket, körberajongta fél Európa, hívta a ManCity, Seaman visszavonulása után az Arsenal, csakhogy ragaszkodtak hozzá Berlinben. Végül mégis tett egy kitérőt Angliában.
– Sosem kellett csapatot keresnem, ők találtak meg. A Bundesliga számított a csúcsnak, de a Premier League-ben és a Premiershipben négy idény alatt majd másfélszáz meccsen védtem. De jó volt visszatérni Németországba. Az 1860 Münchennél néha saját készítésű gulyáslevessel leptem meg a csapattársakat.
– Gyerekként Hegedüs Péterért rajongtam – igen, akit egy Fradi-meccsen metrófogantyúval dobtak meg az Üllői úton –, s hozzá hasonló bohókás kapus szerettem volna lenni – említi.
Megszokott kép: a gólvonalon áll, gondolatai a sztratoszférába vesznek.
– Tévedés – világosít fel, nem fohászkodik, hanem ellenőrzi, eléri-e a kapu távoli pontjait. – Amint kezdődik a játék, a pályavonalakon kívüli világ megszűnik számomra.
(Folytatjuk)
3. rész: Neje, Zsanett pályafutása alappillére
4. rész: Sosem néz Eb-t, vb-t, de most muszáj lesz neki
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.