Az emberiség mindenből képes sportot űzni, ahogy Albert Einstein mondta: „Csak két dolog végtelen: a világegyetem és az emberi hülyeség”.
LÁBUJJSZKANDER
Igencsak vicces látványt szül, amikor a jókötésű férfiak lábujjaikkal fitogtatják erejüket, márpedig a kocsmaversenynek induló sport pontosan erről szól. Már az 1970-es évek óta világbajnokságokat rendeznek a sportág szerelmeseinek. A szabályok voltaképpen ugyanazok, mint a normál szkander esetében, annyi különbséggel, hogy itt a lábujjaikat kulcsolják össze az ellenfelek.
BORSÓCÉLLÖVÉS
A neve mindent elárul. A borsócéllövő-világbajnokság ötlete 1971-ben fogalmazódott meg, az angliai Witcham azóta ad otthont a versenynek. Lényege, hogy egy köpőcső segítségével minél messzebbről kell a céltáblát egy szem borsóval eltalálni. A profibbak otthon nemesítik a jobbnál jobb aerodinamikai tulajdonságú borsófajtákat.
BUZKASHI
Afganisztán nemzeti sportjára nehéz szavakat találni. A lovakon vágtázó két csapat legfőbb célpontja egy fej nélküli döglött kecske megszerzése. Ha megvan, irány a játéktér végén található zászló, aztán cél a pálya elején lévő kapu. Ha mindez nem szolgálna elég izgalommal, bár csapatsportól, de egyéni győzelemről szól a viadal: az nyer, aki a legtöbb pontot szerzi.
FELESÉGCIPELÉS
A Finnországban őshonos sport lényege nem csupán a házastárs hordozásáról szól. Az előírás szerint egy 49 kilogrammnál nem könnyebb asszonyra van szükség, ha ilyen nincs „kéznél”, a hölgyet súlyokkal 49 kilóra egészítik ki. Velük a hátukon kell az uraknak megtenni a homokkal, fűvel, kaviccsal, száraz illetve vizes résszel is nehezített versenypályát. Értelemszerűen az nyer, aki először ér célba, a megérdemelt jutalom pedig a feleség súlya, sörben mérve.
