Válogatott játékosként elkerülte a siker Dárdait

Dárdai Pál élettörténetének rövid bemutatásá- ból nem maradhat ki a hazai időszak, ám ez a legkevésbé meghatározó része a pályafutásának. Mondjuk, a főszereplő biztosan tiltakozna ez ellen, hiszen Pécsett gyermekkorától szívta magába Garami József szakmai elképzeléseit, és saját bevallása szerint sokat tanult Mezey Györgytől a BVSC-ben, illetve a válogatottnál Bicskei Bertalantól, Gellei Imrétől, Lothar Matthäustól, Bozsik Pétertől és Erwin Koemantól, sikerekből viszont nem sok akadt. Dárdai 1991-ben, 16 évesen mutatkozott be a Pécsben, hogy aztán 1996 tavaszán egy esetleges németországi folytatás lehetőségének ígéretével, a Videotont és a Ferencvárost kikosarazva a BVSC-be szerződjön. Döntése édesapja állásába került Pécsett, ahol azt szerették volna, hogy ifjabb Dárdai a nagyobb összeget ajánló fehérváriakhoz írjon alá...

Nos, főhősünk csaknem azonnal bajnok lett a zuglói gárdával, hiszen 96’ nyarán 45 ezer néző előtt az aranyról döntő meccsen léphetett pályára a Népstadionban a Fradi ellen. A vége azonban 1-0-s vereség lett. Decemberben meg már a Hertha várta próbajátékra...

A magyar válogatottban 61-szer lépett pályára Dárdai, és ötször volt eredményes. Fáradhatatlan szolgálataira kizárólag Várhidi Péter nem számított, aki fiatalítás címszó alatt eltekintett több rutinos focista meghívásától.

Így vagy úgy, a sikerek elmaradtak, hiszen egyetlen világeseményre sem sikerült kvalifikálnia magát a csapattal. Az egyik legemlékezetesebb válogatottbeli momentuma, 2006-ban az Old Traffordon volt, ahol csapatkapitányként bombagólt szerzett.

– Arra mindig büszke leszek, hogy magamra ölthettem a címeres mezt, még akkor is, ha némelyek kritizáltak, mondván, a válogatottban nem úgy játszom, mint Németországban. Ezt nem éreztem jogosnak – vallotta meg később némi keserűséggel Dárdai.

(Folytatjuk.)