Ezúttal sem sikerült a bravúr a Veszprémnek

Pedig a veszprémi drukkerek nagyon megérdemelték volna a sikert, hiszen már a Kiel elleni elődöntőben, majd a fináléban is olyan hangulatot teremtettek, mintha hazai pályán léptek volna pályára Nagy Lászlóék.

A katalánok egyébként is mumusnak számítottak, hiszen az egymás elleni 15 csatából már tízszer győzték le magyar ellenfelüket, sokszor ez egyenesen a kiesést is jelentette. A döntőben sajnos első pár percet leszámítva, végig futott az eredmény után Carlos Ortega csapata.

A korábbi katalán futballklasszis Carles Puyol helyszíni támogatását élvező Barcelona védekezése sokkal masszívabb volt, ráadásul ezúttal sem Mirko Alilovic, sem Mikler Roland kapus nem tudott extraklasszis teljesítménnyel hozzájárulni a veszprémi bravúrhoz.

Az sem segített a veszprémieknek, hogy Renato Sulicra a második félidő közepén utaztak a bírók, szinte minden megmozdulását lefújták, míg a csapatot sokszor fontos góljaival hátán cipelő Momir Ilics lövéseiben ezúttal nem volt meg a kellő átütőerő.

A tavalyi negyedik hely után, idén az BL-ezüstéremmel kellett tehát beérnie a Veszprémnek, amely 2002 után a második BL-döntőjét is elbukta.

Barcelona-Veszprém 28-23