Attól, hogy élsportolók, nem szentek

Kevés nagyobb tabu van ma mifelénk az élsportolók droghasználatánál. Sportnemzet vagyunk, a sportolóink szentek. A kokainozó kajakosok e szemlélet élő cáfolatai.

Magyarországon 2007 óta egyáltalán nem készült érdemi kutatás a droghasználat terjedéséről (leszámítva az ifjúsági korosztályt), így pontos adatok az élsportolóink drogszokásairól sincsenek.

– Legföljebb megtippelni lehet, mennyien nyúlnak ilyen szerekhez – nyilatkozta a Borsnak Balogh László, a Szegedi Tudományegyetem Testnevelési és Sporttudományi Intézetének vezetője, aki szerint érthető, hogy most ez a hír, pedig az is előfordul, hogy két kajakos jogi doktorátust szerez, abból viszont mégsem lesz cikk. Az egyetemi docens rámutatott: minthogy az élsportolók is társadalmunk részét képezik, körükben is körülbelül arányaiban ugyanannyian drogozhatnak, ahányan a teljes népesség körében.

– A nyolc évvel ezelőtti statisztika alapján az emberek tizenhárom százaléka használt már élete során valamilyen kábítószert – árulta el Sárosi Tamás, a TASZ drogpolitikai programvezetője. A nagyvárosokban sokkalta elterjedtebbek a kábítószerek, minden második végzős diák kipróbált már valamit, főként kannabiszszármazékokat. Persze, ez nem azt jelenti, hogy minden második élsportoló is füvezik, de hogy többen kipróbálták már, az tuti. Amíg az észak-amerikai profi ligákban teljesen bevett dolog szívni, a kosarasok 50–60 százaléka rendszeresen így lazít, addig mifelénk azért nem ez a jellemző.

– Sokkal inkább az alkoholfogyasztás a gőzkieresztés kedvelt formája az élsportolóink esetében – vélelmezte Dóczi Tamás. A Testnevelési Egyetem adjunktusa úgy hiszi, a kokainnal lebukott két kajakozó, Csipes Tamara és Dombvári Bence nem annyira rekreációs céllal, inkább bulizás közben, parti­drogként használhatta a szert. 

- Mindenesetre be kell látnunk, hogy a sikeres sportolóinkat hajlamosak vagyunk szent tehénként imádni, pedig ugyanolyan esendő emberek, mint bármelyikünk.