Tíz év elteltével rendeznek ismét női kézilabda Európa-bajnokságot Magyarországon. Ha sikerülne megismételni az akkori harmadik helyet, az hallatlan bravúr volna.
Tíz év nagy idő, nem véletlen, hogy már csak egyetlen olyan játékos akad az akkor bronzéremmel zárt együttesből, aki most is ott lehetne a pályán.
Lehetne, mert nem lesz: Görbicz Anita anyai örömök elé néz, ezért a válogatott kulcsembere ezúttal csak a pálya mellől segít majd Németh András szövetségi kapitánynak s persze a csapatnak. Például azzal, hogy átadja a hitét és lelkesedését a pálya széléről. Csakúgy, mint amikor belülről irányított.
A gárda nehéz csoportba került, az oroszok, a lengyelek és a spanyolok mellett kell az első háromban végezni a középdöntőbe jutáshoz. Németh András és a szövetség azt várja, hogy a legjobb hat között zár a gárda, de a drukkerek talán a négy közé is beordíthatják a lányokat.
– A hazai közönség óriási erőt adhat – mondta a győri kiválóság, s neki aztán érdemes hinni: átélte már, milyen az új arénában játszani. A magyar csapat az összes csoportmeccsét a Magvassy Arénában vívja. – Akinek igazi nemzeti érzés lakik a szívében, az kiviszi ezt magával a pályára, és legjobb tudása szerint küzd a csapatért. Csakúgy, mint tíz éve, amikor végül a harmadik helyet szereztük meg.
– Tartoztunk a jó és eredményes játékkal a szurkolóknak, hiszen egy nappal korábban, az elődöntőben tizenöt góllal kikaptunk a norvégoktól – emlékezett vissza az akkori viadal hajrájára Tímea. – A vereség után leültünk a lányokkal, és megfogadtuk, hogy ezt a kudarcot mindenképpen feledtetni kell a bronzmeccsen. Sikerült, 29-25-re vertük az oroszokat.
– Felejthetetlen év volt, hiszen az athéni olimpián és a kontinenstornán egyaránt gólkirály lettem, és a budapesti közönség szinte végig eksztázisban szurkolt nekünk, szóval szépen búcsúztam a válogatottól – mondta Radulovics Bojana, aki az Eb-n 72 találatig jutott. – S hogy mire számíthatunk most? Nem szeretek jósolni, remélem, mindent bedobnak a lányok, s akkor messzire juthatnak.