Szívesen edzősködne Gedó György ökölvívó olimpiai bajnok, akinek ötkarikás érmeseink és helyezettjeink bajnoki életjáradékukat köszönhetik.
Gedónak nincs különösebb ellenvetése, amiért Schmitt Pál lett a nemzet sportolója. Bár az 1972-es müncheni játékok ökölvívóbajnoka bizony a 75 éves Varga Jánost tisztelte volna meg a címmel. Igaz – pontosított –, az egykori Honvéd-birkózó sportvezetőként kevesebbet tett le az asztalra.
– Amikor 1998-ban kimentem a Hősök terére cipőt tisztítani, arra kívántam felhívni a kormány figyelmét, hogy élsportolóink idős korukra megérdemlik az állami gondoskodást – említette Gedó. – Nemcsak az érmesekre, de a 4–6. helyezettekre, sőt az özvegyeikre is gondoltam. S lám, az életjáradékot megszavazta a parlament.
Gyuri elújságolta, 65 évesen szívesen fáradozna még kedvenc sportágáért, ám pénz hiányában képtelen megalakítani – ahogyan ő nevezi – „ökölvívó szakkörét”. Azért persze korábbi tanítványa, Hranek Sándor tréningtermébe lejár, és ott osztogatja hasznos tanácsait. Dédelgetett álma, hogy valamennyi néhai magyar ökölvívó olimpiai aranyérmes honi földben nyugodjon. Ezért hazahozatná az utolsó idegenben pihenőt, Csik Tibort. Az 1948-as olimpia bajnokát Ausztráliában, Sydney-ben temették el 1976-ban.
– Pár hónapja meglátogattam a sírját, majd hazai sportvezetőknél kilincseltem. Arra igyekszem rávenni őket, segítsenek hazaszállítani földi maradványait. Szülővárosában, Jászberényben ingyen díszsírhelyen helyeznék végső nyugalomra. Akarat kérdése, elvégre Kű Lajos ötlete nyomán Kocsis Sándor futballistánk hamvait is hazahozták Barcelonából.
