Két éve hagyott fel az élsporttal Szávay Ágnes, de a tenisz azóta is része az életének. Jelenleg gyerekeket oktat és minden erejével azon fáradozik, hogy tető alá hozza saját akadémiáját. Karrierjét egy csúnya sérülés törte ketté és bár az egészségét a mai napig nem nyerte tökéletesen vissza, egy szusszanásnyit sem pihen.
1. Vagány, rövid hajjal libbent be a kávézóba. Tudtam, hogy pár hónapja megvált a hosszú fürtjeitől, de ennyire rövid frizurára nem számítottam.
Az elején valóban féloldalas hajam volt. Nagyon megtetszett az egyik fodrászlány haja, ami asszimmetrikusan volt felnyírva, az egyik oldalon rövidre vágták, a másikon a válláig ért. Én is olyanra vágattam le, aztán a rövid oldal jobban tetszett és a hosszabb oldal egyre rövidebb lett. Most már csak néhány centis az egész, de nekem hosszúnak számít.
2. Nehezen sikerült időpontot egyeztetnünk az interjúra. Két éve visszavonult az aktív teniszezéstől. Árulja el, mi az, ami ennyire lefoglalja az idejét?
Rengeteg dolgot csinálok párhuzamosan egymással. Fő tevékenységem a gyerekek oktatása, ahol ötéves a legkisebb diákom. Imádom ezt csinálni, gyakorlatilag mindennap pályán vagyok néhány órát. Emellett az egyik televíziónál kommentátori feladatokat vállaltam a teniszversenyekre, és elkezdtem a Testnevelési Egyetemet is, sportszervező–menedzser szakon, miközben továbbra is a speciális olimpikonok tenisznagykövete vagyok. Feladatom van bőven, és még nem mondtam le arról a tervemről sem, hogy legyen egy saját teniszakadémiám. Ennek az ügyeit nagyon szervezem a háttérben. Rég volt már szabadnapom, de szeretek dolgozni.
3. A visszavonulása és a munkába állása között tudott kicsit pihenni?
Volt egy szusszanásnyi időm, de igazából az ráment a regenerálódásra. Rengeteg sérülést és betegséget begyűjtöttem. Még messze vagyok a tökéletes állapottól, de ennek ellenére egyre több energiám van.
4. Apropó sérülések. Évekig panaszkodott a derékfájdalmairól, de gyakorlatilag senki nem hitt önnek.
Sajnos ez a magyar mentalitás. Az egész profi pályafutásomat úgy csináltam végig, hogy fájt a derekam, és három éven keresztül nem sikerült kideríteni, mi okozza a bajt. Az egyik orvos azt mondta, sérvem van. Igen, volt kettő, de gyógytornával szépen visszahúzódtak, és a derekam tovább fájt. Aztán a saját edzőmtől is megkaptam, hogy lusta vagyok, nem akarok edzeni, kifogást keresek a munkára. Elkezdtem fájdalomcsillapítókkal játszani, aztán egyre többel, amit a gyomrom is megsínylett. Közben a médiától is kaptam hideget–meleget. Az pedig senkit nem érdekelt, hogy ha a gyógyszereket nem vettem be, akkor az ágyból sem tudtam felkelni.
5. Hogyan élte meg a történteket?
Nehezen. A legrosszabb az volt, hogy az edzőm sem hitt nekem. Lassan kezdtem elhinni neki, hogy én vagyok a hülye. Soha nem voltam lusta és nagyon bántott, hogy ezt mondták rólam. Annak ellenére, hogy fájt a derekam, inkább kétszer annyit csináltam minden gyakorlatból, ahelyett, hogy pihentem volna. Sokszor voltam szomorú, sokszor sírtam. Talán ezért tűntem fel ritkán a médiában is, miközben a másik oldal azt gondolta, milyen beképzelt vagyok, nem adok interjúkat. Ha viszont mindenki bántott, akkor miért mentem volna el a különböző rendezvényekre?
6. Aztán kiderült, jogos volt a panasz, és a karrierjét is fel kellett adnia.
Végül öt elismert orvoshoz is elvittem a leleteimet, persze, mindegyik mást mondott. Kihagytam egy évet, pihentem, de nem lett jobb. Egy neves idegsebész végül megállapította, hogy eltört az ötös csigolyám. Ezt nem igazán lehet műteni, vagyis nagyon hosszú és bonyolult műtét lenne, és semmi nem garantálná a sikert, de sem így, sem úgy nem tudtam volna tovább élsportolni. Visszavonultam.
7. Azt hallottam, hogy a teniszezők mögött hatalmas stáb dolgozik a sikerért. Orvosok, masszőrök, edzők, menedzserek, sajtósok…
Ha mögöttem valóban komoly orvosi stáb állt volna, akkor nem így történtek volna az események. Ez tévhit. A top három mögött biztosan sok ember forgolódik, de velük sem utaznak mindenhova, mert az megfizethetetlen lenne. Nincs olyan klub, amelyik mindent finanszírozna. Magunknak kellett megteremteni az anyagi feltételeket. Nekem egy teniszedzőm, egy kondicionáló edzőm és egy menedzserem volt, de csak a teniszedzőm jött velem a versenyekre.
8. Ezek szerint az is tévhit, hogy a teniszezők milliókat kaszálnak a versenyekkel?
Ha valaki tartósan a top 10-ben tud maradni, akkor jól lehet a tenisszel keresni, és tud magának egy olyan jövedelmet biztosítani, hogy hátralévő életében ne kelljen dolgoznia. Azt viszont elfelejtik, hogy a junior kategóriában nincs a győzelem után pénzdíj, így mire az ember közel húszévesen eljut oda, hogy pénzt is kereshet a tenisszel, már sok-sok tízmillió forintot elköltött. Én úgy indultam neki a karrieremnek, hogy tizenhét évesen már harmincmillió forintos tartozásom volt a támogatóim felé. Egy részének vissza kellett adni a pénzt, de volt, akinek nem. Szerencsére ezeket mára letudtam. Fizetni az edzőt, a versenyekre való utazást, a hotelt, az ellátást nem csak magamnak, hanem neki is, nagyon drága. A szüleim például soha nem tudtak velem jönni a versenyekre, mert örültünk, ha az edzőt megfizettük.
9. Milyen a teniszezők kapcsolata egymással?
Gyakorlatilag minden héten együtt utaztunk versenyről versenyre, de nincs igazán jó viszonyunk a másikkal. A lányoknál főként kiélezett a helyzet, nincsenek barátságok. Nekem volt egy-két lány, akivel szorosabb kapcsolatot ápoltam, aztán ezek tönkrementek. Nagyon megy az irigykedés, a féltékenykedés, a rivalizálás. Vagy az volt a baj, hogy megvertem és ezzel megelőztem a ranglistán és emiatt nem szeretett, vagy ő vert meg és úgy gondolta, akkor már jobb nálam és nem barátkozott tovább velem. Aztán ott vannak a külsőségek. Kinek milyen ruhája van, ki a szebb, ki milyen szerződésekhez jutott hozzá… A fiúknál sokkal lazábban mennek a dolgok. A pályán egymás ellen küzdenek, aztán este elmennek együtt sörözni.
10. Egy állandóan úton lévő sportoló magánélete lehet kiegyensúlyozott? Talán, ha szakmabeli párt választ magának könnyebb...
Necces. Kevés verseny van együtt a férfiakkal. Általában ők külön vannak, talán nyolc-tíz hetet, ha együtt töltünk egy évben. Szerintem nehéz párt választani azonos sportágból. Persze az sem jobb, ha a párunk itthon marad. Hosszú távon azok a kapcsolatok működőképesek, ahol a felek tudnak együtt utazni a versenyekre.
+1. Önnek eddig két kapcsolata került nyilvánosságra. Az edzőjéhez, majd Várkonyi Attilához, azaz DJ Dominique-hez fűzték gyengéd szálak. Mindkét férfi jóval idősebb önnél.
Már vártam ezt a kérdést. Soha nem nyilatkoztam a magánéletemről, csak most Ati kapcsán kerültem előtérbe, mert mindketten ismertek vagyunk. Szeretném megtartani a magánéletemet magamnak. Én sportoló vagyok és nem celeb. Nekem nem kell arról beszámolnom, hogy a saját lakásomban mi történik velem. A sportolói életemről szeretnék hírt adni az embereknek. Annyit azért mondhatok, húszéves korom óta szerepel a gyerek a terveimben és amint megtalálom azt az embert, akivel ez megvalósítható, biztos, hogy szülni fogok.
