Nem érdemes arról vitázni, hogy melyik a legbrutálisabb sportág a világon. Minden kétséget kizáróan a Calcio Fiorentino, a firenzei futball viseli a „büszke” címet.
Először 1688-ban játszottak ilyen típusú meccset, és azóta is a firenzei Piazza Santa Crocén alakítanak ki egy hálóval elkerített homokos küzdőteret, amelyre felvonul a 27-27 játékosból összeverbuvált két csapat.
A cél az, hogy a focilabdát bejuttassák a cacciába, a gólfelületre, ami nem hagyományos kapu formájú. Ha gól születik, jön a térfélcsere, egy mérkőzés 50 percig tart. A Santa Crocén eleinte azok a városi nemesemberek gyűltek össze, akik félreértéseiket karddal vagy pofonokkal tisztázták. Ebből nőtte ki magát a Calcio Fiorentino, amely egy labdával színesített össznépi verekedés.
A csapatokban szóhoz jutnak futballisták, kézilabdázók, birkózók, MMA-harcosok, ökölvívók és rögbisek. A képzettebb verekedők feladata az, hogy biztosítsák a futballista és kézis számára a labda cacciába juttatását. Ha a kesztyű nélkül bokszoló két fél éppen K. O.-ra törekszik, tusájukba harmadik személy nem kapcsolódik be.
Eddig egyetlen halálos áldozatot sem követelt a Calcio Fiorentino, annál gyakoribb a vállcsonttörés, félig kifolyt szem, ficamok, félig letépett herék. Nyaranként a négy firenzei kerület az elődöntőben mérkőzik, majd a két győztesé a finálé joga. Csere nincs, akit harcképtelenné tesznek, az bizony hátrányba hozza együttesét.
Két véres év
2006 volt a legkegyetlenebb év, mert a kezdés után a labdával senki sem törődött. Párokra szakadt a mezőny, kitartóan püfölték egymást. Négy év múltán újfent csakis ökölharc folyt a homokon, emiatt húsz modern kori gladiátort örökre kizártak a Calcio Fiorentinóból.
Egymás gyepálása során két dolog főbenjáró vétek, és azonnali kiállítást eredményez: nem szabad arcba rúgni az ellenfelet, és hátulról is tilos támadni a riválist.
