A harcművészetekbe is belekóstolt a júliusi budapesti Európa-bajnokságra készülő női vízilabda-válogatott. Merész András kapitány csapatával a tatamin is bizonyította: igazán ütőképesek.
Különleges helyszínen, a Shuhari Dojo japán harcművészeti központban tartották délutáni edzésüket a vízilabdázónők. A csapattal coach-ként foglalkozó Sárvári György, a Neosys Szervezetfejlesztő és Tanácsadó Iroda ügyvezető igazgatója, nem mellesleg négydanos mester tartott szabadstílusú harcművészeti tréninget. A gyors ütések és köríves rúgások kivitelezésébe ráadásul a nehézsúlyú kapitány, Merész András is beszállt.
– Végre lehet bántani az edzőt – nevette el magát Merész egy játékos gyakorlat után, amelyen a csapat minden tagja őt támadhatta, s a cél a háta megpaskolása volt. – A harcművészetek fegyelemre tanítanak, fejlesztik az állóképességet, összekovácsolják a közösséget, ezért is iktattuk be a felkészülési programunkba. Na, meg legalább kimozdulunk kicsit a komfortzónánkból. Egyébként a coaching lényege is ez, ami nagyon bevált a válogatottnál, nem véletlen, hogy velünk sportpszichológus helyett Gyuri foglalkozik.
A kapitány szerint az üzleti életből jött módszer hatására nagyot fejlődött a csapaton belüli kommunikáció, ami egy női együttesnél létfontosságú. Mert lehet, hogy patetikusan hangzik, de szerinte a válogatottjukat a szeretet tartja össze.
– Időközben én is elvégeztem a coach tanfolyamot, de nem kell aggódnia a pszichológusoknak, nem akarom elvenni a kenyerüket. Egyszerűen csak érdekelt, azért vágtam bele – folytatja. – S ennek hatására lettem igazán része a csapatnak, amibe az is beletartozik, hogy velük együtt izzadok a dojóban. Na, meg legalább kicsit fogyok is…
Merész egyébként elárulja: a lányoknak minden napra jut valami „csemege” a kétszer kétórás vízilabdaedzés mellett. Hétfőn és szerdán lépcsőzés vagy spinning van soron, szerdán a bokszzsákot sorozzák, kedden és csütörtökön pedig konditerembe járnak. S különleges alkalmakkor jöhet egy kis harcművészet.
