Kissrác korában maláj és japán „bőrfestések” okán szerette meg a tetoválást Zubai Szabolcs válogatott kézilabdázó. A beálló a testén viseli élete valamennyi fontos pillanatát.
A kézimeccseken mutatott formáját is javítják a szegedi beálló Zubai karján, lábán, hátán látható tetoválások, melyek hazával, hűséggel, fontos helyszínekkel és családtagokkal kapcsolatosak. S hogy miért van tele ábrákkal szinte az egész teste? A gyermekkorában megismert maláj és japán művészi szintû varratok befolyásolták.
– Az ábrák a saját ötleteim – magyarázta Zubai. Lehel kürtje csatára sarkallja, az ősmagyar íj piros-fehér-zöld színe, a combján olvasható Himnusz nem szorul magyarázatra, akárcsak az „erő, hűség, remény” és a „figyelem, fegyelem, alázat” jelszavak. Az oldalára hozzátartozói nevét, születési adatait varratta. Vannak olyan képek, idézetek, melyeket titoknak nevez, így azokról nem beszél, majd kiemeli, az általa szeretett természetnek is adózik a figurákkal.
A 2012-es londoni olimpiai negyedik helyezéshez őt hozzásegítő három városra is emlékeztet. Szülőhe-lyére, Mezőkövesdre, Dunaújvárosra, első sikerei színte-rére, és Szegedre, ahonnan eljutott az ötkarikás játékok-ra. Ugyanis már gyerekkorában megfogadta, kijut az olimpiára.
Óvatosan a fiatalítással
A pályán rendre húsdarálóban küzdő Zubai Szabolcs a dániai Eb kapcsán megállapította: a világ legjobb négy nemzeti válogatottja között nincs helye a magyar válogatottnak, de az azt követő tízben igen. A sokak által követelt válogatottbeli fiatalítás kapcsán figyelmeztet, azzal a csapaton belüli emberi kapcsolatok sérülnének, ezért nem tartja aktuálisnak.
