Kiakadtak a DVTK-szurkolók a fociszövetség félmilliós büntetése miatt, amit többek közt egy húsz éve jelen lévő molinó miatt kapott a klub. Egy fogalom különböző értelmezésén megy a vita.
Ötszázezer forint megfizetésére kötelezte az MLSZ fegyelmi bizottsága a Diósgyőrt, mert a Ferencváros elleni rangadón (1-4) nem engedélyezett reklám- és politikai tartalmú molinók kerültek ki.
A szövetség egy Nagy-Magyarországot rohamsisakos katonával ábrázoló, egy kelta keresztes, egy halálfejes és – ami a legnagyobb vitatéma – egy Sturm und Drang, magyarul „vihar és vágy” feliratú drapériába is belekötött.
Az utóbbi egy 1993-ban alakult diósgyőri szurkolói csoport nevét takarja, és a csapat minden meccsén látható a stadionok kerítésén. A diósgyőri szimpatizánsok többsége nem érti, hogy egy XVIII. századi német irodalmi csoportosulás nevét viselő, húsz éve jelen lévő molinó miért éppen most szúrt szemet a szövetségi döntéshozóknak.
Megkeresésünkre az MLSZ-ben kijelentették, semmi olyan transzparensnek nincs helye a lelátókon, aminek nincs köze a sporthoz. Pláne nem olyanoknak, amelyek bármilyen módon áthallásosak. Hogy akkor miért most büntették meg a Diósgyőrt? Azért, mert csak nemrég lépett életbe a nemzetközi szövetségek által is előírt zéró tolerancia elve, magyarán a stadionokban semmilyen politikai célzatú állásfoglalásnak nincs helye.
A klub még nem kapta meg a büntetésről szóló hivatalos értesítést, így nem döntötte el, fellebbez-e. Egy biztos, a jövőben többé nem lehet jelen a magyar stadionokban a Sturm und Drang felirat.
Elutasítják a vádakat a szurkolók
Akik a Sturm und Drang feliratot készítették, pontosan tisztában voltak annak irodalmi eredetével és a mögötte meghúzódó szellemiséggel – tudtuk meg az egyik diósgyőri szurkolótól. – Akik azt a csoportot megalapították, azok húszas éveikben járó, szentimentálisan gondolkodó fiatalok voltak, akik némi romantikával gondoltak a törvény megszegésére, az engedetlenségre, a verekedésekre.
A Sturm und Drang nevű szellemi mozgalom gyökerei a német irodalmi felvilágosodásig – a XVIII. század második fele – vezethetők vissza.
