Pars Krisztián óriási várakozással utazott ki Moszkvába, a világbajnokságra: a kalapácsvetés olimpiai bajnoka apró vállsérüléssel bajlódik, de Gyurta Dánielhez hasonlóan a világ tetején akar maradni.
Az elmúlt napokban két londoni bajnoktársa, Gyurta Dániel és Szilágyi Áron is szép sikert ért el. Mennyire tudta figyelni a szereplésüket? Számít-e, hogy egyazon olimpián tudtak nyerni?
Az ember jobban odafigyel azokra, akiket személyesen ismer és van egy kis kötődése is. Persze minden magyar sikerért szorítok, szüksége van az országnak a jó eredményekre, de Gyurta Daniékért a szokásosnál jobban drukkoltam. Dani döntőjét tudtam nézni, sajnos Áronéról lemaradtam, de tudom, hogy harmadik lett.
Mekkora a nyomás önökön, mennyivel más olimpiai bajnokként kiutazni egy vb-re?
Hatalmas nyomás van rajtunk, most aztán tényleg mindenki minket akar legyőzni. Ki jobban, ki rosszabbul viseli ezt, nekem plusz lökést ad. Persze emellett sokat jelent az is, hogy 22 verseny óta vagyok veretlen, sőt, ha nem számítunk egy franciaországi viadalt, akkor már zsinórban 40 győzelemnél tartanék. A 2011-es degui vb-n második voltam, azóta egyszer, az előbb említett francia versenyen kaptam csak ki.
Ne mondja, hogy nem fél a sorozat megszakadásától!
Örülök a sok győzelemnek, de ennyi, nem tulajdonítok neki nagyobb jelentőséget. A mostani vb-re is úgy utazom ki, hogy csak a feladatomra figyelek. Alig várom, hogy felmérjem a dobókört, lassan vagy gyorsan kell mozogni, ha már otthonosan mozgok benne, megnyugszom. Igazából a többiekre sem figyelek, csak magamra, vagyis összességében azt mondhatom: nem félek, sőt!
Mi vagy ki lehet az ellenfele?
Március óta bajlódom egy kis vállsérüléssel, ami remélem, nem fogja a technikámat befolyásolni. A felkészülésemben az iszonyatos meleg zavart, de nem hátráltatott, próbáltam sokat pihenni. A mezőnyben 2-3 versenyző dobhat 80 méter körül, de alapjában úgy gondolom, minden adott ahhoz, hogy megnyerjem a magyar atlétika első vb-aranyát.
