A holland lett a magyar focisták kedvenc bajnoksága. Amíg az európai topligákból egyre inkább kiszorulnak a mieink, addig az Eredivisiében öt honfitársunk fut neki az idénynek. Miért vonzó ez a liga?
Mintha csak testvérország lennénk Hollandiával, olyan nagy a játékosmozgás: az ottani futballisták örömmel jönnek hozzánk (lásd Fradi), a magyarok pedig szívesen mennek a kinti klubokba.
Miközben az angol, a német, a spanyol vagy a francia bajnokságban csak elvétve jut szóhoz egy-egy honfitársunk, addig a holland liga pénteki rajtját öten várták.
Babos Gábor, a 38 éves kapus 2000 óta él és véd Hollandiában, és erre az idényre visszatért Bredába, ahol elkezdődött a légiós karrierje. Megszokta már az országot a nigériai származású Otigba Kenneth is, aki öt éve, mindössze 15 évesen került a Heerenveenhez.
Németh Krisztián jókora utat tett meg szerte az öreg kontinensen, hogy aztán tavaly a Waalwijkban kössön ki. Az új szezonnak már a Roda mezében fut neki.
Régi-új fiú Bodor Boldizsár, a NAC Breda futballistája, aki korábban hét évig szerepelt már a Rodában. A liga ötödik magyarja a szupertehetségnek tartott Adorján Krisztián, őt az angol Liverpool adta kölcsön a Groningennek.
A Bors a Bredában és Eindhovenben több mint egy évtizedet lehúzó Fehér Csabát kérte meg, világítsa meg, miért vonzó Hollandia a magyarok számára.
– Az Eredivisie pénzben és színvonalban nem képes versenyezni az európai topbajnokságokkal, ám azok előszobája – mondta a korábbi válogatott labdarúgó. – A menedzserek és az edzők nyomon követik az élvonal eseményit, aki jól teljesít, léphet feljebb. A futballisták számára rendkívül csábító, hogy a fizetések mindenütt napra pontosan érkeznek, a stadionok tele vannak, a játékosokat pedig nagy-nagy tisztelet övezi.
