A jelenleg legmagasabban jegyzett magyar sakkozó, Lékó Péter nincs a topon, hosszú hónapok óta képtelen partit nyerni. Az esetek döntő többségében remizik, azaz döntetlennel zár.
Lékó a világranglista 18. helyezettje, s kis túlzással a remizés világbajnoka. Az utóbbi huszonkét partijából huszonegy végződött döntetlennel, egyet pedig elvesztett.
– A nemzetközi szaksajtóban a Lékó-szindrómára egy új kifejezést honosítottak meg, a döntetlen szó angol változatával játszva drawculának nevezik azokat a játékosokat, akik vámpírként szívják ki a legjobb állásokból is az energiát – fejtegeti a Bors érdeklődésére Kállai Gábor nagymester, korábbi sikeres kapitány.
Lékó védelmében azért annyit hozzátesz, hogy – részben a szabályok miatt is – a döntetlenjei többnyire kijátszott, küzdelmes partik végén születnek.
– Péter a rossz állásokban oroszlánként harcolva menti meg a partikat, a jó állásokat viszont gyakran lerontja, ez alighanem lelki tényezőkkel függ össze – véli a szakember, aki hozzáteszi, hogy számára érthetetlen módon a magyar éljátékosok között nem divat sportpszichológushoz fordulni, pedig biztos, hogy meglátszana a teljesítményükön.
Kállai szerint „gond”, hogy Lékó így is a legjobb magyar, ezáltal példaképként szolgál a többi játékos számára, őt követik. Ugyanakkor a drawculaság természetesen magának a jelenleg a pekingi Grand Prix-n küzdő sakkozónak árt a legtöbbet.
– Ha valakit elkönyvelnek unalmas játékosnak, az kevesebb meghívást kap, s ha nem játszik az egyik nagy tornán, akkor a következőre még kisebb eséllyel pályázik – magyarázza a nagymester. – Márpedig egy sakkozó a versenyzésből él, egyetlen torna kimaradásával is 40-50 ezer eurós kár érheti.
Segítünk kiszámolni: ez csaknem 12-15 millió forint.
