Amerikai bajnok lett a magyar focista fia

Karrierje végén Urbányi István az Egyesült Államokban focizott, a lánya, Zóra már ott is született, de aztán másfelé vetette az élet az egykori labdarúgót, 2011 óta a Maldív-szigetek szövetségi kapitánya. Mindkét fia, Kristóf és Kolos is megpróbálkozott a focival – Kristóf ­je­lenleg labdarúgó-ösztöndíjjal a San ­Fran­ciscó-i Egyetem első éves hallgatója –, ám Kolosnak egy súlyos betegség miatt abba kellett hagynia a futballt.

Így lett teniszező, ő ennek a sportágnak – na és segítőinek, Bogyó Tamásnak, valamint Papp Zoltánnak – köszönhetően jutott ki Amerikába, de először csak kétszer három hónapra, majd cserediákként egy egész tanévre.

– Rendben ment a tenisszel minden, ám egy este lementem az iskolatársaimmal az amerikai focisták edzésére – meséli Kolos. – Annyira megtetszett, hogy a barátomtól kaptam egy labdát, amellyel elkezdtem gyakorolni. Olyan jól ment, hogy a barátom beajánlott az edzőnek. Lementem a tréningre, ahol rögtön az első rúgásomra felkapták a fejüket az edzők, a másnapi meccsen már játszottam.

– Káprázatosan alakult minden, bejutottunk a rájátszásba, elképesztően szoros elődöntő után pedig már döntőt játszattunk a világ legnagyobb stadionjában, a Dallas Cowboys otthonában. A finálé is hasonlóan szoros volt, csaknem ötvenezren tomboltak a lelátón, és a tömegben egy magyar hangra is figyelmes lettem: apa átjött a Maldív-szigetekről, meglepetésre, és egy magyar zászlót lobogtatott. Megnyertük a bajnokságot, állami bajnok lettem, megkaptam az aranygyűrűt, de félő volt, hogy nem mehetek vissza.

A cserediákok ugyanis csak egy évet tölthetnek odakint, ezért Urbányi István kitalálta, Amerikában keres állást, hogy fia maradhasson. A kansasi akadémián kapott munkát decembertől, ezzel együtt zöldkártyát, így Kolos, aki utolsó évét kezdi meg a dallasi középiskolában, megvalósíthatja álmait: folytathatja káprázatosan induló karrierjét, jövő ilyenkor már egy egyetemi csapatban játszhat.