Visszavonult a világ leggazdagabb focistája, aki soha nem számított a legjobbnak, mégis világszerte ismert, neve igazi brand, ő maga pedig sokkal több egy sportolónál: legenda, ikon, példakép.
David Beckham London szegénynegyedében, Leytonstone-ban született, anyja, Sandra Georgina West fodrászként dolgozott, apja, Ted pedig konyhai gépek szerelésével foglalkozott. Alfred Hitchcock zseniális filmrendező is erről a vidékről származott.
Később Beckhamék egy még nyomorúságosabb negyedbe, Chingfordba költöztek. A kis David egészen kicsi korától futballozott, a helyi grundon rúgta a bőrt, hol apjával, hol a haverjaival. A 2002-es japán–dél-koreai közös rendezésű labdarúgó-vb után turistabuszok hordták a japán fanatikusokat azokba a parkokba, ahol Beckham az első lépéseit megtette a világhírnév felé.
Ezekben az időkben gyakran látogatta nagyszüleit és a helyi templomot, noha később úgy nyilatkozott, valójában az izraelita vallás áll hozzá a legközelebb – anyai nagyapja révén zsidó származású –, és mielőtt Krisztust magára varratta, egy héber feliratot tetováltatott a testére, emlékezve zsidóságára.
A focit hivatalosan nyolcéves korában kezdte el, ehhez apja is kellett, aki edzői munkát vállalt a helyi klubban. Tízéves korában már száz gólnál járt a korosztályos bajnokságban, 11 esztendősen megnyert egy országos ügyességi versenyt, 12 esztendősen kapta első ajánlatát a Manchester Unitedtól, amelynek az egész családja drukkolt. Amikor megkérdezték az iskolában, mi akar lenni, azt felelte, focista. – Na jó, de azonkívül mi? – hangzott újra a kérdés. – Csak focista – jelentette ki határozottan.
Első hivatalos klubja a Tottenham volt, mégis 14. születésnapján a MU-nak írt alá, 16 esztendősen az ifjúsági program részese lehetett. Alex Ferguson hamar fantáziát látott benne, 17 évesen megnyerte a MU-val a korosztályos FA-kupát, még ebben az évben lehetőséghez jutott a felnőttcsapatban, 19 évesen a BL-ben is bemutatkozott, és egyből gólt is szerzett a Galatasaray elleni meccsen.
Húszévesen játszotta első Premier League-mérkőzését, Ferguson erőltette az olyan fiatalok beépítését a csapatba, mint amilyen Beckham, Nicky Butt, Gary és Phil Neville volt. Ezért sok kritikát kapott, de az élet Fergusont igazolta: 96-ban és 97-ben is bajnok lett a csapata, 1999-ben pedig a bajnokságot, az FA-kupát és a BL-t is megnyerte a focitörténelem egyik legjobb Manchester Unitedje.
