Ganxsta egy életre a hoki rabjává vált

Mindenről a hajdani Izvesztyija-kupák tehetnek – magyarázza a régi szerelem gyökereit Ganxsta „Döglégy” Zolee, aki nélkül nem is kezdődhet valamirevaló jégkorongmeccs széles e hazában. – Knézy és Vitray a tévében lelkendezett: így Harlamov, meg úgy a szovjetek. Mondjuk, tényleg ők voltak a legjobbak.

S miért éppen a finnek lettek a kedvencei?

Gyerekkoromban mindenki Kanada-őrült volt, jobbak voltak az oroszok, a svédek, a csehszlovákok, én azért választottam őket, mert a nagyok között ők voltak a leggyengébbek. Mázlim van, mert az interneten megismerkedtem a hozzám hasonlóan IFK Helsinki-őrült finn Sanóval, akinél meghúzhatom magam májusban az A csoportos finnországi vb-n. Torok nem marad majd szárazon.

Csak legyen mire inni.

Helsinkiben mindig és mindenre lehet inni. Sőt kötelező.

Rémhír, hogy minden meccset végignéz a vb-ken?

Majdnem mindegyiket. Most is a kazah–japán meccs lesz a vasárnapi ebédem. A hoki szent ügy. Nem is tudom, hol voltunk, amikor egy teljesen üres stadionban másodmagammal ücsörögtem végig az Ausztrália–Korea meccset. Mégis jól szórakoztam. Erről meg eszembe jut egy régi Magyar Nemzet-kupa, amelyiken a spanyolokkal játszottunk, és a vendégek egyszerűen nem tudtak fékezni a korival. A palánknak csapódtak, csak úgy tudtak megállni. Élmény volt nézni őket.

Mit vár az újabb hazai világbajnokságtól?

Sajnos a szapporói feljutásra csak itthon koccinthattam a srácokkal – nem is egyszer –, de most talán, talán…