Alighanem téved, aki úgy véli, sokáig él majd a londoni olimpián a hat, úgymond mérhető sportágban született huszonöt világrekord. De vajon hol van az emberi teljesítőképesség felső határa?
Ahhoz képest, hogy az úszósport cápadresszes időszakának három éve során kétszázötven világrekord dőlt meg, a londoni nyolc kevésnek tűnik. Mi persze a plafonig ugrálunk örömünkben, elvégre Gyurta Dani jóvoltából 200 mellen magyar sportoló az éllovas (2:07.28 perc). A vizes sportág szakembereinek megállapítása szerint a világrekord-javítás szempontjából a kihasznált lehetőségek 95 százalékánál járunk, de a maradék öt százalékban mérget vehetünk a további javulásra nők és férfiak jóvoltából egyaránt.
Sok múlik a váltásokon
Erre a váltószámokban van a legjobb kilátás, a stafétatagok ugyanis folyamatosan tökéletesítik a váltás pillanatát. Azt, amikor egy úszó a falat érintő társa után a vízbe csobban – ennek révén tizedmásodpercekkel javulhat az idő. Kiss László, a magyar úszóválogatott szövetségi kapitánya szerint a következő három-négy évtizedben érhetnek tökéletes szintre az úszók, 2050-től hiába várunk rekorddöntésre. Az edző úgy véli, Michael Phelpshez hasonló szuper tehetségek feltűnése tippelhető, s a csúcslista átírása alól a négy úszásnem közül egyik sem lesz kivétel.
Bubka csúcsa már-már megdönthetetlen
Az atléták számára az egyik fő motivációt a kivételes pénzügyi háttér biztosítja. Egyrészt óriási összegeket kapnak a felkészülésükre, másrészt rekordjaikat egyes viadalokon busásan jutalmazzák. És hát bizony ez az a sportág, amelyikben az úgymond „laboratóriumi háttérrel” is korlátlanul élnek. Az új és új, (egyelőre) kimutathatatlan doppingkészítmények alkalmazásának következtében nincs olyan szám, amelyikben ne lenne tippelhető rekorddöntés. Talán kivétel a női 400 méteres síkfutás (Marita Koch, 47.60 mp, 1985) és a férfi rúdugrás (Szergej Bubka, 614 cm, 1994).
Az új csúcsok megszületését – szabadtéri sportág lévén – alapvetően segítik majd az ideális időjárási körülmények, ám a legjelentősebb fejlődés a stafétáknál tippelhető. Emlékezhetünk: a londoni győztes 4 x 100-as jamaicai férfikvartett tagjainak botátadása messze maradt a tökéletestől, ráadásul a sérült Asafa Powell sem száguldott. Ennek ellenére Usain Bolték átlagosan 9,21 másodperces időt repesztettek, s 36.84-es eredménnyel rekordot javítottak. Apropó, Bolt! A sprinterzseni a 100 méteres távon 9,4 másodpercben jelölte meg az emberi teljesítőképesség legfelső határát.
Amikor tévednek a tudósok
A súlyemelést elemző tudósok a múlt század hatvanas éveiben úgy vélték, két mázsánál többet képtelenség fej fölé emelni. Ehhez képest az egykori szovjet világbajnok, Anatolij Piszarenko 1983-ban edzésen 280 kilót szakított. (Az ólomsúlyban ma az iráni Hossein Rezazadeh a csúcstulajdonos 263 kilóval, az összetettben 472 kg a rekordja.)
A válogatott Gyurkovics Ferenc úgy gondolja, a technikai számnak tartott szakításban és az inkább csak erőt igénylő lökésben is megtippelhetetlen a legfelső kilóhatár, és természetesen ugyanez igaz az összetettre is. Mi a magyarázat? Bármikor jelentkezhet olyan kivételes fizikai felépítésű sportoló, akiről ma álmodni sem lehet, s akad, ahol a merítési lehetőség is óriási. Kínában ötvenmillióra rúg az emelők száma. Bár a tárcsás sportágban lelassult a csúcsdöntögetés tempója, de – véli szakértőnk – sohasem áll meg.
Risztov Éva augusztus 15-én délután 14 órától a Borsonline vendége lesz. Ha kérdése van az olimpiai bajnokhoz ide kattintva felteheti.
