Mindent elmond a honi létesítményállapotokról, hogy három európai kupadöntőt vívó csapat is a saját csarnokától távol kénytelen fogadni a riválisait. A Győr és a Fradi már rutinos vendégeskedő.
Fél tucat debreceni edzéssel a háta mögött futott neki a Besiktas elleni EuroChallenge-kupa-elődöntőnek a Szolnok kosárlabdacsapata. A hét elejétől kezdve térképezhették fel a Főnix-csarnokot Báder Mártonék, ha lehet azt mondani, így legfeljebb félig hazai pálya a helyszín. Pedig a Szolnok a sorozat négyes döntőjének házigazdája, a klub több tízmillió forintot áldozott az eseményre, csak éppen az igazi otthon, a Tiszaligeti Sportcsarnok alkalmatlan a torna megrendezésére.
Ismerős lehet a szituáció a győri és a ferencvárosi női kézilabdacsapatnak is, az előbbi a BL-, az utóbbi a KEK-döntőjének hazai találkozóját vívja – idegenben. Az ok pofonegyszerű: sem Győrben, sem a Ferencvárosban nincs a nemzetközi elvárásoknak megfelelő csarnok. Az már a mieink hozzáállását dicséri, hogy mindkét klubnál igyekeznek a pozitívumokra összpontosítani, részint, hogy legalább valahol szívesen látják őket, s már nem először vendégeskednek. – Már az elődöntő hazai meccsét is Veszprémben vívtuk, és fantasztikusak voltak a szurkolóink – jegyezte meg Görbicz Anita, a győriek világklasszisa. – Különbuszok indulnak majd a jövő szombati BL-fináléra is, és biztosra veszem, hogy a Podgorica ellen is otthon érezhetjük magunkat.
Az Elek Gábor által irányított Ferencváros is rutinos vendégeskedő: az együttes tavaly sem játszhatott a saját pályáján, ám Szucsánszki Zitáék Dabason is ötgólos előnyt szereztek a spanyol Alicante ellen, amely aztán elég is volt a KEK-diadalhoz. – Mi már túl vagyunk azon, hogy újdonságként tekintsünk a dabasi csarnokra, vagyis nem hátrány az utazás – tette hozzá a dán Viborg elleni, jövő vasárnapi fináléra készülő FTC edzője.
Készséggel elhisszük Elek szavait, ám azért elgondolkodtató, hogy Budapesttől a kisvárosig kellett menni egy elfogadható létesítményig...
