Molnár Anikó: „Belefáradtam abba, hogy mások életét éljem”

Molnár Anikó pár éve döntött úgy, hogy nem törődve mások előítéleteivel, belevág az OnlyFans-be. Azt mondja, ma ennek a döntésének köszönheti, hogy tud gondoskodni beteg édesanyjáról, és számtalan kóbor cicáról. Az egykori celeb élete legmeghatározóbb döntéseiről vallott a hot! magazinnak. 

• Molnár Anikó 2003-ban, a Való Világ második szériájának volt a szereplője
• Molnár Anikó Nagy Ő szereplésére a következő évben került sor, amikor is egy ország zárta a szívébe
• Édesanyjával mindig szoros volt a kapcsolata, Molnár Anikó fiatalon azt ígérte, mindig gondoskodik majd róla
• Molnár Anikó OnlyFans szereplését édesanyja, barátai is támogatták
• Bochkor Gábor és Molnár Anikó egykor egy párt alkottak, az igazi szerelem azonban még várat magára

Molnár Anikó: „Spanyolország régóta motoszkál a gondolataimban”

Egy ideje nem titkolod, hogy a mindennapjaid most elsősorban az Alzheimer-kóros édesanyádról szólnak. Mekkora terhet jelent ez számodra?

„A legnagyobbat, amit valaha átéltem. Ráadásul ez most hosszú távon meghatározza majd az életemet. De az is ugyanekkora teher, amikor belegondolok abba, hogy előbb-utóbb gyökeresen megváltozik majd az életem.”

Mered tervezni egyáltalán az életedet?

„Spanyolország régóta motoszkál a gondolataimban, sok barátom kezdett ott új életet.”

„Talán ez lesz életem legnehezebb éve.”

Azért, mert súlyos döntéseket kell meghoznod?

„Olyan döntéseket, amelyektől igazán felnőtté válok. Nem hinném, hogy anyu ezt az évet még itthon tudja tölteni. És nem azért, mert nem akarok vele foglalkozni, hanem egyszerűen azért, mert lehetetlen. Hogyha őt is biztonságban akarom tudni, magamat is, a házat is, előbb-utóbb lépnem kell. Beszéltem szakemberrel, aki azt mondta, hogy igazából nem is őt féltem, hanem a felnőtté válástól félek. Abban a pillanatban, hogy ő elkerül majd innen, gyakorlatilag lezárul egy korszak az én életemben is.”

„Világéletemben egy talpraesett, intelligens, művelt nő volt, akivel együtt mindent megoldottunk. Most én vagyok az, aki próbálom úgy terelgetni őt, hogy visszafordítsam ezt a folyamatot. De ezt nem lehet, anyu pedig már soha nem lesz a régi. Ez az, amit el kell fogadnom, amit fel kellene dolgoznom. Egyedül cipelem ezt a terhet, elhanyagolható segítséggel. A bátyám külföldön él, Svédországban. A család többi tagja éli a saját életét.”

Egyébként szükséged lenne segítségre?

„Igazából mindent próbálok egyedül megoldani, bár pihenésre óriási szükségem lenne. Számomra természetes, hogy vigyázok rá. Gyakorlatilag mindenről lemondott azért, hogy minket felneveljen. Etetett, itatott, szoptatott, pelenkázott, iskoláztatott, mindent megtett annak érdekében, hogy jó anya legyen. Csak rólunk szólt az élete. Most pedig rajtam a sor. Próbálom az utolsó utáni pillanatig húzni, hogy itthon maradhasson.”

Molnár Anikó: „Nem tudtam betartani az ígéretemet”

Jól érzem, hogy még mindig harcolsz, és azzal nyugtatod magad, hogy van kiút mindebből?

„Három éve tart a betegsége, de akkor még nem fogtam fel, hogy mi is történik velünk. Egy éve mertem kimondani, hogy nagy gáz van. Amikor észrevettem azt, hogy már nem főz, elkezdtem figyelni, hogy akkor egyáltalán mit eszik. Persze nem ellenőriztem mindennap, mert úgy voltam vele, hogy felnőtt ember, biztosan eszik valami hideget. Amikor penészes kenyeret találtam a kenyértárolóban, akkor esett le, hogy baj van.”

Édesanyád élete volt az, amit kimondatta veled, hogy nem szeretnél gyermeket?

„Tőle hallottam először azt, hogy »Jól gondold meg, hogy szülsz-e!« Másrészt nemcsak láttam, de ép ésszel fel is fogtam, hogy tényleg értünk élt. Még nagyon kicsi gyerek voltam, amikor arról beszélt, hogy naponta 200 forint van arra, hogy megoldja a kaját. Ne értsd félre, soha nem éheztünk, de azt láttam, hogy akkoriban mire volt elég kétszáz forint. Később megfogadtam, hogy amikor anyám nyugdíjas lesz, akkor szeretnék eljutni arra a szintre, hogy ne kelljen nyugdíj mellett dolgoznia. Nem tudtam betartani az ígéretemet. A sors fintora, hogy pont amikor olyan lehetőséget kaptam az élettől, hogy mindent megadhattam volna neki, már nem volt szüksége erre. Akkor valahogy azt érzem, hogy anya karmája az, hogy ne élvezhesse az életet.”

Emlékszel még arra a pillanatra, amikor megszületett benned az OnlyFans ötlete?

„Húsz évig hallgattam azt, hogy milyen rohadt k***a vagyok, holott mindig is arról szólt az életem, hogy megpróbáltam megfelelni az embereknek. Tisztességesen éltem, és hiába tetováltam napi 8-10 órákat, hónap végén jó esetben volt harmincezer forintom. Nem tudtam, hogy a csekket fizessem-e be, tankoljak, vagy alapanyagot vegyek a szalonba. Azon gondolkodtam, hogy vajon hány éves koromig tudom még ezt csinálni.”

„Az meg mi? – kérdeztem vissza. Amikor elmesélte, hogy néhány ismerőse milyen jól él belőle, gondolkodóba estem. Apám meghalt, anyám elindult egy másik úton, a bátyám külföldön. Nem volt se férjem, se gyerekem. Nem volt mit vesztenem. Ráadásul belefáradtam abba, hogy mások életét éljem, mások elvárásai szerint éljek, mégsem jutok egyről a kettőre, és nagyon bizonytalan a jövőképem.”

Minden okod megvolt arra, hogy belevágj.

„Egyik nap felhívott egy újságíró, és megkérdezte, hogy mi van velem. Elmeséltem neki, hogy éppen azt nézem, hogyan kell regisztrálni egy OnlyFans - oldalra. »Hát ez piszok jó!« – válaszolta, és másnap már címlapokon volt, hogy elindult az oldalam.”

Holott nem…

„Akkor még nem. Viszont elindult egy olyan lavina, ami magával sodort. Hagytam. Kiírtam a Facebookra, hogy keresek valakit, aki tudja, hogy hogyan működik az oldal, mert ha már erről szólnak a hírek, akkor meg is kellene csinálni.”

Molnár Anikó: „A férfi legyen klasszikus férfi”

Milyen volt az oldal fogadtatása?

„Éppen hogy túl voltunk a regisztráción és az első hat kép és a bemutatkozó szöveg feltöltésén, amikor megszólalt Péter, és közölte, hogy kerestem ötezer dollárt. Percenként regisztrált valaki, én meg csak ültem egy széken, és nem értettem, mi történik. Az első hónapokban számomra is meglepően sokat kerestem.”

Mi volt a legdurvább ajánlat, amit kaptál? 

„Húszmillió forint egyetlen éjszakáért. Hogyha mindenre igent mondtam volna, akkor gyakorlatilag a mai napig mindennap máshol vacsoráznék, mindig másokkal, és mára bejárhattam volna az egész világot. Ezekbe nem mentem bele, mert soha nem szerettem volna kiszolgáltatott helyzetbe kerülni ebben a veszélyes világban.” 

Mi az, amit elvársz egy férfitól?

„A férfi legyen klasszikus férfi! Nem fontos, hogy nagyon gazdag legyen, mert azok közül sokan semmibe nem nézik a nőt, ugyanakkor nem általánosítanék.” 

„Sokkal nagyobb biztonságot ad, hogy saját magamnak teremtem meg azt, amire szükségem van. Ha valaha férjhez megyek, házassági szerződéssel teszem.”

Van valaki, aki most a társad lehetne? 

„Lehetne, de félek, hogy azt a puttonyt, amit most cipelek, senki nem vállalná be. Gondolj bele: van olyan pasi, aki elfogadná azt, ami most körülöttem van? Most nincs ilyen, bármennyire is szeretném.”