„Nem féltem a haláltól” – Drámai vallomást tett Csernus Imre a sztrókjáról

Dr. Csernus Imre az ország egyik legismertebb és legmegosztóbb pszichiátere, aki sosem félt kimondani azt, amit gondol. Csernus Imre most azonban nem másokról, hanem saját életének egyik legsúlyosabb pillanatáról beszélt őszintén: másfél évvel ezelőtt sztrókot kapott, amely alapjaiban változtatta meg a gondolkodását és az élethez való viszonyát.

• Sztrókja – Csernus Imre másfél éve kapott sztrókot, kettős látással és fejfájással.
• Bénulás és túlélés – Jobb oldala lebénult, de maradandó károsodás nem maradt.
• Élethez való hozzáállás – Nem félt a haláltól, utolsó gondolata az lett volna: éltem.
• Vidéki élet – Noszvajra költözve nyugodtabb, letisztultabb életet alakított ki.
• Filozófiai üzenet – Csak azt csinálja, amiben hisz, és élvezte az életet, amit élt.

Csernus Imre: „Megváltozott körülöttem a világ”

Sokan hisznek abban, hogy addig vannak ezen a Földön, amíg dolguk van. Csernus Imre viszont úgy gondolja: ha ma elhunyna, az utolsó gondolata az lenne, hogy élt. Másfél évvel ezelőtt sztrókot kapott, ami fizikailag és lelkileg is megviselte, mégsem félt a haláltól, sokkal inkább kíváncsisággal tekintett rá. Ha jobban belegondolunk, ez a hozzáállás egyáltalán nem meglepő Csernus Imrétől.

A 58 éves szakember a Tények Plusz műsorában idézte fel azt a júniusi napot, amikor minden megváltozott. Egy gyönyörű, napsütéses délelőttön erős migrénes fejfájás tört rá, majd hirtelen megkettőződött a látása, és – ahogy fogalmazott – „megváltozott körülötte a világ”.

– mesélte. Szerencséjére munkatársa azonnal felismerte a bajt és a gyors reakció életmentőnek bizonyult.

A mentő már úton volt, amikor Csernus Imre állapota tovább romlott.

– idézte fel a drámai pillanatokat. A CT- és MR-vizsgálatok azonban végül nem mutattak maradandó károsodást.

Nem félt a haláltól

A pszichiáter szerint a legmeglepőbb az volt, hogy nem félt a haláltól.

– mondta.

Csernus Imre több mint egy évtizede Budapestről Noszvajra költözött, ahol egy nyugodtabb, letisztultabb életet alakított ki. Úgy érzi, ez az életforma segítette abban, hogy maga mögött hagyja a korábbi, indulatosabb énjét. Bár rengeteg embernek segített már szakemberként, a saját sztrókja őt is váratlanul érte.

„Rájöttem, hogy nem akarok frusztráltan meghalni. Csak olyasmit csinálok, amiben hiszek...”

– vallotta be Csernus Imre nemes egyszerűséggel, a tőle megszokott nyers őszinteséggel és némi nihilizmussal: ha holnap vége lenne mindennek, nem maradt benne hiányérzet. Élni akart, és ahogy mondja, élt is.